A kör honlapja

Art.Pagony

Kedves Olvasóink, akik megtisztel- nek bennünket, hogy mostantól már nem csupán honlapunk, de blogunk olvasói, nyomkövetői is lesznek!

Szeretettel köszöntjük s vitára, be- szélgetésre várjuk Önöket, hiszen a blog, ha jól sejtjük, interaktív műfaj, hogy e "modernségében" immár nem kevéssé elcsépelt, jelentésvál- ságban szenvedő kifejezéssel éljek. Mi, ahogy ezt, kedves Olvasónk, láthatja honlapunk tartalmait kö- vetve, a szakmai-tudományos kö- zelítések, tájékozódások és be- szédmódok hívei vagyunk: ez tartja össze, ez a törekvés, önképzőkö- rünket immár hetedik esztendeje.

Terveink szerint tehát beszélgetni, beszélni, kérdés-feleletben gon- dolkodni fogunk e lapokon, s tesz- szük ezt nyilvánosan, az Önök hoz- zászólásait is várva -- ugyanakkor csakis tárgyszerűen: heti temati- kánkhoz, választott szakterülete- inkhez kapcsolódva, órai anyaga- inkat mind szélesebb körben bőví- tendő.

Erre a kalandos útra hívnánk Önt is, kedves Olvasó -- s most már: Írótárs, hétről hétre!


Cserjés Katalin, a Kör vezetője
SZTE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszék oktatója

Címkék

2019. szeptember 13. péntek

2019.09.13. 22:02 muvtkorhmv

 

 

Antóniánk ma ismét kitett magáért, és az egyik örök-nagy témán, a Tékozló fiú bibliai történetén keresztül tudott újat, új nézőpontot mutatni a mindig-figyelmes, mindig-jelenlévő Pagonynak.

Legutóbb Ábrahám és Izsák történetét hallgattuk, és mindkét nagy példázat esetén úgy éreztük, méltán, hogy rólunk van szó: bizonyos értelemben és bizonyos mértékig „tékozló fiúk” vagyunk valamennyien. De a megtért gyermeket fogadó apák is, sőt az értetlen, sértődött, a szeretet útját kereső bátyák is mi vagyunk olykor.

Mindezt Rembrandt két, egymástól egészen elkülönböződő képben mutatja meg: az egyik egy grafikai lap, a másik a híres, túlszárnyalhatatlan erejű festmény. Antónia vezetésével e műveket (s más kezektől származó társaikat) analizáltuk, ha tetszik, lélektanilag is, a mai órán,

hogy mindemellett a költészetnek is helyt adjunk: Gézánk Juhász Gyulától olvasott fel töprengésre késztő költeményt,

de óra végén meghallgattuk a magyar irodalom egyik legnagyobb súlyú költeményét is: Pilinszky János Apokrifjét, ahol a Végítélet hajnalán indul a magányos Virrasztó, hogy még utoljára, egyszer hazatérjen a szülői házba, s ott, a pusztulás küszöbén, megtegye utolsó kísérletét az egy életen át vágyott párbeszédre Istennel. Akár Ady Sion-hegye alatt – a kísérlet itt is, most is meghiúsul. Másért, és másként, de jóvátehetetlen véglegességgel…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://muvtkorhmv.blog.hu/api/trackback/id/tr7215080632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.