A kör honlapja

Art.Pagony

Kedves Olvasóink, akik megtisztel- nek bennünket, hogy mostantól már nem csupán honlapunk, de blogunk olvasói, nyomkövetői is lesznek!

Szeretettel köszöntjük s vitára, be- szélgetésre várjuk Önöket, hiszen a blog, ha jól sejtjük, interaktív műfaj, hogy e "modernségében" immár nem kevéssé elcsépelt, jelentésvál- ságban szenvedő kifejezéssel éljek. Mi, ahogy ezt, kedves Olvasónk, láthatja honlapunk tartalmait kö- vetve, a szakmai-tudományos kö- zelítések, tájékozódások és be- szédmódok hívei vagyunk: ez tartja össze, ez a törekvés, önképzőkö- rünket immár hetedik esztendeje.

Terveink szerint tehát beszélgetni, beszélni, kérdés-feleletben gon- dolkodni fogunk e lapokon, s tesz- szük ezt nyilvánosan, az Önök hoz- zászólásait is várva -- ugyanakkor csakis tárgyszerűen: heti temati- kánkhoz, választott szakterülete- inkhez kapcsolódva, órai anyaga- inkat mind szélesebb körben bőví- tendő.

Erre a kalandos útra hívnánk Önt is, kedves Olvasó -- s most már: Írótárs, hétről hétre!


Cserjés Katalin, a Kör vezetője
SZTE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszék oktatója

Címkék

2019. március 13. szerda

2019.03.15. 08:59 muvtkorhmv

 

 

Szép Nemzeti Ünnepünk okán-jogán a péntek foglalttá vált, így szerdán találkoztunk a Pagonnyal, hogy legalábbis bevezessük, felvezessük jövő esztendei nagy témánkat: Rembrandtot. Aki is király a művészek nagy birodalmában. Király, akár Michelangelo, Leonardo vagy Dürer… (A felsoroltak egyébként büszkeségünknek, Ormos Zsuzsi, kisvártatva Pro Urbe díjas művész-tanár tagtársunknak legközelebbi művész-választottjai is…) A Rembrandt-prezentációkat pedig -- örömmel és szomorúsággal vegyest’ állapítottuk meg – Spissák Lajos hajdani tagtársunk készítette, így őrizve, még elhunyta után is, szakmai hűségünket, szigorunkat.

Arra tettünk, a vetítésben gyönyörködve, kísérletet, hogy szempontokat találjunk a nagy holland mester majdani feldolgozásához: a város, ahol élt; nagy témái; biblikus motívumai; döbbenetes önarckép-sorozata; könyvcsendéletei; fényei s árnyékolása…; lenyűgöző rajztudása és lélekábrázoló képessége. Rembrandt titka, egyszóval.

Mielőtt azonban hozzálátnánk elkövetkező nagy témánkhoz, a Zala-Graz-i kirándulásra kell apróbb prezentációkkal készülnünk. Van tehát tervünk, dolgunk elég, holott épp hogy befejeztük Nyílt Foglalkozásunk révén tavalyi tanévünket…

Szólj hozzá!

2019. március 8. péntek

2019.03.10. 08:14 muvtkorhmv

 

 

Szent a béke, és nagy az öröm, büszkeség kis (nagy!) Csoportunkban: a Pagony mehet az egyetemi előkészítő szemináriumra, de legalábbis a nulladik évfolyamra, de a bátor hősöknek járó továbbképzésre és azt követő pihenésre is, mert szépen, méltóképpen abszolválta az ez évi Nyílt Napot. Marathoni hossz volt megint, de hűséges közönségünk kitartott mellettünk, mi pedig csak mondtuk, mondtuk a holland, angol és francia barokk szépséglistáját, ha nem is mindig a mikrofonba, de humorral is fűszerezve. Mert már erre is van figyelmünk, energiánk, vegyértékünk! Úgy gondoljuk, hogy ezen az utolsó áttekintésen még sok új felfedezést is képesek voltunk tenni ismerősnek, tudottnak hitt korunkon belöl.

Ma Piroskánk rég elkészített prezentációját néztük Pieter Jansz Saenredám templombelső-festőről, s ámultunk megint.

Majd valamelyes Rembrandt következett, és nem akárkitől! Ezen az órán kedves jó Lajosunk még a szokottnál is erősebben tartotta rajtunk a szemét!

Jövő szerdán az Ő Rembrandt-prezentációival folytatjuk az ízelítőt, hogy azután a zalai-grazi út képeihez is hozzálássunk!

Szólj hozzá!

2019. március 1. péntek

2019.03.10. 08:13 muvtkorhmv

 

 

Csak néhány nap választ el a Nyílttól, és ma bizony megküzdöttünk a főpróbán önmagunkkal s az idővel… De nem volt-e ez mindig is így? Csakhogy mostanra változott, igényesebb, nagyobb tudású, árnyaltabb kifejezésmódú, cizelláltabb gondolkodású lett a Csoport: súlyosabbak az előadások is, nagyobbak a vállalások is. Bízunk szeretett közönségünk érdeklődő türelmében, ahogyan eddig is mindig. Reményeink szerint ismét olyant adhatunk Nekik, mely, legalábbis itt, Vásárhelyen, páratlannak mondható. Még ha hosszú is… Lesz sok zene, sok kép és kalács is, vigaszul, könnyebbségül!

Annyi bizonyos, hogy a Csoport vezetője ma is sokat tanult az ismétlések, téma-újramondások révén, de emberismeretből is. Mindenképp  alapos a munka, melyet elvégeztünk – elvégzünk ezen a különös, mélyföldi, sós tengeri szél járta, dűnék szabdalta, szabadságszerető régi kultúra és festészet terén,

s éppen ez: a tanulás, megismerés és ismeretközlés a dolgunk. erre vállalkozunk esztendők óta, immár „nem középiskolás fokon”…

 

 

Szólj hozzá!

2019. február 22. péntek

2019.02.23. 17:11 muvtkorhmv

 

 

 

 

Még főbb próba volt ma, mint a múlt héten, s még mindig van egy hetünk a legfőbbre – sziporkázni fogunk… Esetleg besülünk mégis, izgatott hangzavar és termékeny rendetlenség, mondanivalócsere uralta a mai órát is – csak semmi állóvíz!! A Pagony évről évre változik: a legutóbbi két évben már megúsztuk próbák nélkül, most viszont szemmel láthatólag bonyolultabbra vettük a formát. Ennek csakis Ruisdael lehet az okozója félelmesen kavargó, opálos, nehéz-szürke, dugó alakú fellegeivel! De, Bagi Marika mai kiselőadását hallgatva, lehet az is az ok, hogy felvettek bennünket az egyetemre, s egyesek egyenesen művészetelmélet speciálkollégiumokba járnak, beszédmódjukat, szóhasználatukat észrevételezve… De hisz éppen azért csinálunk mindent, hogy tanuljunk, megújuljunk, ne ugyanazokat a köröket járjuk végig korszakról korszakra! Reméljük, kedves Közönségünknek is lesz kedve velünk tartani!

Egyet meg kell mégis jegyezni: Gézánk higgadt és finom humorral feltöltött felolvasása foglalkozásunk végén valóságos oázissá változtatta könyvtárbéli kalitkánkat!

Szólj hozzá!

2019. február 15. péntek

2019.02.16. 22:51 muvtkorhmv

 

 

 

A mai nap ismét szépen sikerült (mikor nem sikerülnek szépen a mi péntek délutánjaink?), de megint csak keveset árulhatunk el a dolgok lefolyásáról, hiszen a Nyílt Foglalkozás napja vészesen (örömtelien!) közeledik, s nem szivároghat ki semmilyen titok… Annyit mondhatunk csak, hogy ma kissé belebonyolódtunk az idegen szavak kiejtésébe; továbbá a Csoport vezetője nem készítette el házi feladatát az meghívó-alcímek kitalálását illetően; még továbbá: Lenkei Editkénk gyönyörűen szaval, Németh Gerle Katinkánk pedig olyan zenék kiválasztására képes, melyek  barokk lovakhoz is illeni tudnak. Szeretjük a tájképeket s a fény-árnyékot, de szeretjük a filmes bejátszást és a gyöngyfülbevalókat is.

Haladunk, készülődünk, annyi bizonyos!

És jövő pénteken ugyanezt folytatjuk…

Szólj hozzá!

2019. február 8. péntek

2019.02.16. 22:49 muvtkorhmv

 

 

Péntek ugyan, de délelőtt. Oktatót mélyen a hó alá söprő egyéb teendők miatt történt a módosítás. Ámde készülődésünkkel a 2019-es Nyílt Foglalkozásra – szépen haladtunk így is. Beosztottuk az átismétlendő, átdolgozandó kiselőadásokat, s megkezdtük a végighallgatásukat – valamennyiünk okulására. Az évek alatt megtanultuk felismerni és átérezni az át-ismétlés fontosságát, memóriába véső erejét. De nem mechanikusan ismétlünk („szajkózunk”) már elhangzott előadásokat, szövegrészeket, ellenben, afféle „mesterkurzus” résztvevőjeként (mint ma is), a Csoport nem passzív, szó nélkül elfogadó, bólintó közegként van jelen a foglalkozáson, hanem érdeklődő kérdezőként, háttér-információkra kíváncsian, az elsorolt tények mögé látni igyekezve. Ez történt e pénteken is Szalma Jutkánk érdekfeszítő előadása alatt, melyből egy hosszabb s egy rövidebb verziót is meghallgattunk.

Azt azonban, hogy mi volt a referátum tárgya, e ponton mégsem fedi fel a blogbeírás szerzője – maradjon meglepetésnek kedves márciusi Közönségünk számára…

Szólj hozzá!

2019. február 1. péntek

2019.02.16. 22:48 muvtkorhmv

 

 

 

Ismét Zsuzsinkat hallgattuk a mai alkalommal, hiszen legutóbb nem fejeztük be a térképészet és Vermeer festészetének kapcsolatát, ha hosszan hallgattuk is Tagtársunkat A festőművészet hátterében lévő óriás térképről Fogarasy Miklós és Svetlena Alpers eltérő szemléletű munkái alapján. Nagyon közel került Csoportunk a Delft látképe című tájképhez/városképhez: oly igen beszédes kinagyításokban láthattuk a festmény részleteit, hogy – akár hajdan Hieronymus Bosch vagy id. Pieter Bruegel esetén – már-már az az érzésünk támadt, hogy a nagyítás lehetősége végtelen. Nincsenek határok a kép világához történő közelhajolásban. Eközben mind újabb részleteket, stílusárnyalatokat fedeztünk fel a festményen, szinte elindulhattunk volna mi magunk is mind beljebb az „Északi Delphoi” kanyargós utcácskái, csatornái mentén… Azt is megérteni véltük mindeközben, hogy miért sajátítja ki oly sok modernista irányzat magának mint őst, Vermeert és érzékeny stílusmozgású világát.

 

Szólj hozzá!

2019. január 25. péntek

2019.01.27. 18:24 muvtkorhmv

 

 

 

Végre ismét hallhattuk Ormos Zsuzsink avatott hangját, s nem akármilyen tárgyról, ellenben Vermeer Van Delft ürügyén a holland kartográfiáról: térképészet és festészet/grafika viszonyáról s a Vermeer festményein megjelenő térképekről. Fogarassy Miklós sugárzóan szép, elképzeltető szavait felidézve, ekphrasziszát hallgatva elevenedett meg előttünk a nagy holland mester Delft-látképe – s íródott bele mindörökre most már Csoportunk emlékezetébe.

Zsuzsink következő órán folytatja témáját, a mostani alkalmat azonban az Alföldi Galériában fejeztük be, Pannonhalmi Zsuzsát hallgatva, a Kerámia Szimpózium anyagát bemutatandó. E gazdag anyag közt mindenekelőtt a Művésznő Olvadás. Finn tenger című, három táblából álló sorozatát csodáltuk meg mint leg-„műalkotás-szerűbbet”; benne a különleges anyag hordozta dimenziókon túli valóságtartalmakat, asszociációkat.

Szólj hozzá!

2019. január 15. kedd

2019.01.17. 17:28 muvtkorhmv

 

 

 

Ismét Vermeerrel foglalkoztunk a mai órán, nehéz megválni tőle, hisz annyian tették le voksukat, döntő szavaikat e festőóriás mellett – nem győzzük olvasni; nem győzzük véleményeiket egymással szembesíteni. Kedvenc olvasmányaink most: Tolnay Károly, Fogarassy Miklós, és az újabbak közül Svetlana Alpers, aki egészen meghökkentő, provokatív gondolatokkal áll elő művészünkkel kapcsolatban, jórészt megtagadva tőle az ikonológiai elemzés szükségességét, helyette mély realizmusát, „csendéletei”, valóságábrázolása már-már videokameraszerű bravúrját kiemelve.

A következő órán Zsuzsinkat hallgatjuk, ugyancsak Alpers és Fogarassy nyomán a holland térképekről, kartográfiáról s annak festészethez való viszonyáról.

Ma, az óra végén viszont azon ámulhattunk Marikánk tolmácsolásában, hol is élt pontosan festőnk Delftben, miként modellezhető e különleges kis csatornaparti város a híres Mechelen hűlt helyével s az Új Templommal, s hogy mi mindent lehet megtudni az internetet faggatva arról a városról, mely most is él, fejlődik, emlékhelyekkel telítődik…

 

Szólj hozzá!

2019. január 11. péntek

2019.01.14. 15:31 muvtkorhmv

 

 

 

Ismét Vermeer volt a tét a mostani alkalmon mint ennek az évadnak fő témája, középpontban A festőművészet című kép (végül, a szakirodalomtól meggyőzetve, e címnél kötöttünk ki a sok forgalomban lévő közül). Fogarassy Miklós irodalomtörténész, könyvtáros, kutató gondolatmeneteit követve, hozzáolvasva Tolnay Károly rövid, de annál töményebb tanulmányát, de belelapozva az igen nehéz, elméleti orientáltságú Svetlana Alpersbe is – mind több nézőpont vetődött fel a kép kapcsán, de sok ponton az értelmezési lehetőségek csak bővültek, meg nem oldódtak. Ilyen például a fiatal modell azonosítása attribútumai nyomán Kleio, avagy Kalliopé Múzsával, s hogy mi köze is lehet e finoman spirituális, éteri, de realizmusban gyökerező festménynek a történettudományhoz, Thuküdidész vaskos kötetéhez és a hírnévhez, dicsőséghez. A kérdések nyomán újabb kérdések fakadnak fel, s mi nyomozóvá és felfedezővé válunk ismét, mi, a Pagony hűséges lakói…

Szólj hozzá!

2019. január 4. péntek

2019.01.06. 11:12 muvtkorhmv

 

 

Hideg és sötétre hajló idő van odakint: így kedveskedik nekünk az új, 2019. év, de mi, Pagonyisták nem hagyjuk magunkat… Ma is Vermeer; még mindig Vermeer… Editkénket hallgattuk s láttuk, izgalmas témájával, kép-kereséseivel: Vermeer és kelméi, szőttesei, szőnyegei, kendői, terítői, selymei – textil-anyagok, textilművek a Nagy Delfti festményein. Egy válogatást láttunk Vermeer vásznaiból, segítség- és párhuzamképpen pedig más, kisebb, ismeretlenebb mesterektől is képeket, hasonló szobabelsőkkel, térképekkel, függönyökkel, faliképekkel és padlómozaikkal; szerelmeslevelet fogalmazó leányokkal, kacéran mosolygó asszonyokkal, nyitott, de a kinti világot soha meg nem mutató ablakokkal. Középpontban most is A festészet allegóriája (A műterem) című, egyszerre reális és szimbolikus motívumokat  tartalmazó híres festménnyel. Mi e szűk világú, egy helyben forgó, színekben és fényekben pompázó világ titka? Még mindig erre keressük a választ, miközben már elkezdjük a készülődést a Nyíltra is!

Szólj hozzá!

2018. december 28. péntek

2018.12.29. 18:09 muvtkorhmv

 

 

 

Érdekes előadással búcsúztattuk az esztendőt a mai napon: Ancikánk Vermeer jellegzetes karaktereiről, fő- és mellékalakjairól számolt be nekünk, saját, különösen szép, érdekes munkáját is megmutatva s véle egy érdekes művészi problémát érintve: vajon el lehet-e különíteni a festői ábrázolásokon a konkrét személyről készült igényes portrét és a csupán a fantázia szülte jellegzetes, de valójában senki élőhöz nem tartozó ábrázolatot a laikus képnéző szemével --, s hogy milyen esztétikai tárgyat is fed voltaképpen a tronie fogalma… A Lány gyöngyfülbevalóval címet viselő feledhetetlen kép nyomán és alapján történt mindez, s a Pagony belekapcsolódott az izgalmas megbeszélésbe,

legközelebb,  immár az Új Esztendőben (mely hozzon kis Csapatunknak minden jókat!) – folytatjuk a beszélgetést, s a márciusi Nyílt tervezgetését.

Szólj hozzá!

2018. december 21. péntek

2018.12.22. 15:11 muvtkorhmv

 

 

Ma rendhagyó foglalkozás volt, hiszen itt a Karácsony, s ezt mi minden esztendőben pontosan megüljük, mi, a Pagony örökifjú tagjai! Sokan összegyűltünk a mostani pénteken, aki csak tehette, velünk volt, kisebb-nagyobb panaszok, megrendült egészségek ellenére. Mert fiatalabbak nem lettünk ugyan, de akaraterőnk, érdeklődésünk, derűs kedélyünk sem csökkent az évek alatt, ahogy ezt a sok kitűnő adventi bemutató, festmény, fotó, zene és költemény is bizonyította. A dekoráció Antóniánk találékonyságát, ügyességét dicséri, Máriánk az est fő szervezője, motorja volt most is, s velünk volt ismét Eszterkénk, a költemények szenvedélyes, avatott tolmácsolója. Gézánk is mondott saját verset, mellé Ancikánk szép, törékeny képével,

Angyalkáink pedig vidámabban s meghittebben érkeztek, mint valaha – és szórták ajándékaikat. nem utolsósorban pedig: rengeteg, számolatlan sütikészletek álltak elő a tombola mellé, és: elégséges mennyiségű, méz-finom barackos kölyökpezsgő! Jövő péntek még 2018, Ancikánkkal folytatjuk a barokkot, még Szilveszter előtt!

Szólj hozzá!

2018. december 14. péntek

2018.12.14. 22:21 muvtkorhmv

 

 

 

Ami késik, nem múlik, s amit az elmúlt héten a technika nem tett lehetővé, Szlávikné Irénke e pénteken megmutatta nekünk mégis: gyönyörű és tanulságos epizódokat a Lány gyöngyfülbevalóval című filmből. Hasznára az egész csoportnak; a jobb megértés felé vezető úton Vermeer van Delft világa felé. Kiválóak voltak a film-bevágások: azok az epizódok, melyek nem Vermeer és híres képe felé vittek volna bennünket, elmaradtak, de annál többet láttuk a festmények hitelesen megképzett világát, környezetét, tárgyait és modelljeit, nem utolsósorban a bájos és hiteles Gyöngyfülbevalós Lányt! Némán ámult a Csoport, úgy hallgatta Irénke kommentárjait. Köszönjük, s jövő hét után (mert legközelebb bizony Karácsonyt ülünk…) Ancikánk folytatja nékünk a magyarázatokat a nagy holland festő kapcsán.

 

Szólj hozzá!

2018. december 7. péntek

2018.12.08. 07:51 muvtkorhmv

 

 

A mai alkalommal folytattuk Vermeer-vizsgálódásainkat, méghozzá Szlávikné Irénke segítségével. S bár a technika nem kedvezett nekünk, és a filmrészletek a Gyöngyfülbevalós leányról a következő foglalkozásra maradtak, amit megtudtunk Irénke prezentációjából a filmről; annak a festményhez s a regényhez való viszonyáról – izgalmas dolog volt, s várjuk a folytatást! Izgalmas kísérlet a médiumok közti terep, a határátlépés az egyes területek közt, s a híres Vermeer-mű a maga titokzatos szépségével láthatólag rabul ejt minden vele foglalkozót.

Beszéltünk még az órán arról a felfogásról is, mely szerint Vermeer van Delft apró, finom vásznai jórészt tekinthetők volnának egyféle speciális csendéletnek, ahol a béke, a halk szavú kontempláció s a finom sejtelem veszi át a hatalmat: anélkül, hogy natura mortává válna, still life marad…

 

 

Szólj hozzá!

2018. november 30. péntek

2018.12.01. 10:15 muvtkorhmv

 

 

Lassan vége az évnek, máról holnapra átlépünk a decemberbe, de semmi sem marad helyben, minden változik most is – hosszú évek óta dolgozik együtt az Art.Pagony csapata, de íme, a mai alkalommal is, mintegy a véletlen műveként, a Csoport egy halom meglepően új felfedezést tett. Köszönhetőleg Rozgonyi Piroskánk kép- és titok-keresői leleményének, Marikánk kutató, felfedező, hajthatatlan természetének, mellyel a nyomokon elindul, és Bodrának, aki szinkron-tolmácsol és kommentál nekünk…

Vermeer van Delftet szeretnénk mélyebben megismerni, mielőtt híres alap-művének A műteremnek (A festészet allegóriája) megismeréséhez fognánk… És előkerül Karel Fabritius, akiről több helyütt olvastuk, hogy tán művészünk mestere volt, ám most látjuk: életkoraikból, körülményeikből adódóan ez csaknem lehetetlen. Megismerjük azonban így Fabritius tragikusan rövid és tragikus véletlen által bevégzett életművét, benne egy egészen elképesztő, korát meghaladó képpel, illetve erős Rembrandt-nyomokkal. Hallunk másokról is, akiket, bizony, ki kellene még nyomoznunk…

És megérezzük ismét, amit tudtunk is, hogy a tudomány, a megtudható dolgok száma végtelen, s hogy bárhová nyúljunk a művészet tájain, új és új rejtelmekre, felfedeznivalókra bukkanunk!

Klióval és nővéreivel folytatjuk a munkát, ill. Cesare Ripa Iconologiájával!

 

Szólj hozzá!

2018. november 23. péntek

2018.11.26. 22:38 muvtkorhmv

 

 

Németh Katink jóvoltából ma sok zenét hallgattunk (Purcell), sok Vermeer-képet néztünk, kinagyított részletek sorát vehettük birtokba ebből a csendes, különös, zárt és (látszólag) egyszerű világból, melyről – most már látni az olvasmányok alapján – a szakírók azt állítják, hogy Rembrandt után (mellett?) a holland (németalföldi) festészet legcsúcsait képviseli. Sokat és sokszor kell nézni Vermeer képeit, hogy érteni kezdjük, látni kezdjük azt a sokszerűséget, mely a látszólag kevés és egy térben mozgó motívum mélyén van. Olyan ez, mint a lassú olvasás, a szoros olvasás, igen: most is, ezen a foglalkozáson is „látni tanultunk”! Vermeer után pedig még, erős, gondolatébresztő párhuzamként – a Caravaggio-élőképeken, majd festmény-vetítésen! Azt olvassuk, hogy Vermeer tanult Caravaggiótól – ehhez még, ennek megpillantásához még további iskolázottságra lesz szükségünk, ám a nagyság azonosságát és a festői különbségeket már jól látjuk,

s lépünk tovább ez úton, talán épp a Zsuzsink ajánlotta Svetlana Alpers-tanulmány nyomán, Vermeer mélyebb megértése felé. Nem is szólva Máriánk reményekkel kecsegtető kereséséről a Vermeer-képek belső epizódjait, keretezettségeit, térképeit illetően!

Szólj hozzá!

2018. november 16. péntek

2018.11.17. 10:20 muvtkorhmv

 

 

Elkezdtük ma Vermeert! Régóta várunk e pillanatra: egy kevéssé ismert, nagy és általunk is nagyra tartott, különleges, szűk, s mégis igen tág világú festő, akivel – elhatároztuk – mostantól legalább egy hónapig fogunk foglalkozni. Ő lesz ennek az évadunknak a főhőse, mint volt tavaly Caravaggio, s lesz jövőre Rembrandt. Rozgonyi Piroskánk az alapprezy-gyártásokban óriási segítségünkre volt-van-lesz. Áttekinthető, viszonylag nem nagyszámú életmű, gyakorta ugyanaz a helyszín: egy szoba, egy konyha, s mindig az ablak, a fény, a padlómozaik, egy súlyos függöny s a térkép a falon… E világ titkához, a hozzá vezető úthoz szeretnénk legközelebbi óráinkon közel férkőzni, életrajzi regény és film is segítheti a beleélést. Mostantól pedig várjuk a referátumra jelentkezőket, sillabusz megy!

Szólj hozzá!

2018. november 7. szerda

2018.11.10. 10:10 muvtkorhmv

 

 

 

Ismét egy igazán izgalmas témából hallottunk egy igazán izgalmas tanulmányt, beszámolót: Ancikánk beszélt nekünk a híres tájfestő, a barokk Ruisdael képi és szimbolikus világáról. Középpontban a festő egyik szélmalom-képe (A windmilli szélmalom, 1670) állott, a téma pedig átfogó, korszakhatárokat áthágó volt, mivel előadónk a barokk mester világát a két évszázaddal későbbi romantikával hozta (meggyőzően!) kapcsolatba. A referátum kitekintett a barokk tájfestészetre, a „malom” motívumának jelentésköreire, de vázlatosan bemutatta a romantika jellegzetességeit is, s festmények sora igazolta-problematizálta a két, egymástól időben távol álló korszak sajátos rokonságát. Az előadás után még Constable, Caspar David Friedrich és id. Markó Károly képeiből vetítettünk, így gazdagítva (s téve még bonyolultabbá) a korszakok, témák, szimbólumok, festői formák korokon átható kapcsolatát, különbségét és párhuzamát.

Az elkövetkező órától Vermeer van Delft nagyszerű művészetével fogunk hosszabban foglalkozni.

Ancikának köszönjük az átfogó, sokfelé ágazó témát, az elméleti érdeklődést, az irodalom bevonását, s hogy a foglalkozáson érdeklődő, izgalmas beszélgetés alakult ki a tárgyban.

Szólj hozzá!

2018. október 26. péntek

2018.11.10. 10:08 muvtkorhmv

 

 

Ma kiállítás-megnyitón is voltunk Zsuzsink kalauzolásával és vendégeként szeretett otthonunkban, a könyvtárban: a Tájak-Korok csoportosulás kedvtelve készített, vegyes alkotásait láthattuk. Legfőként a fotók tetszettek, illetve magának Zsuzsinknak jól ismert, szeretett grafikái. Utána viszont, mivel nem a pogácsát, hanem a tudományokat választottuk, Bodránk (Mérayné!) jóvoltából igazi „PhD-s” élmény ért bennünket. Balzac Ismeretlen remekművéről, s ennek kapcsán művészetfilozófiai tézisekről, illetve Picasso 1931-es illusztratív grafikai sorozatáról folyt a szó. Az elbeszélés menete lekötötte csoportunkat, főként Kati színes előadásában, s izgalmas volt kitalálni a történet hihetetlenül modern, a 20. századig előrerukkoló végét ama expresszív-szürreális, nonfiguratív képpel, melyen csupán egyetlen lábujj képviselte a tökéletes Raffaellót.

Tartalmas, gondolatébresztő előadás és vetítés volt, melynek, természetesen, megvolt a helye barokk tematikánkban, hiszen az elbeszélés főhőse Poussin francia barokk alkotó volt.

Szólj hozzá!

2018. október 19. péntek

2018.10.19. 23:16 muvtkorhmv

 

 

Lassan beköszönt a késő ősz, s mi mind szabadabban járunk-kelünk barokk tájainkon… A Csoport néhány tagja tegnap elkísérte vezetőjét Szegedre, a Minoritákhoz, szövegelemző mesterkurzusra is; hamarosan bekövetkeznek a városnéző-épületfelismerő séták, de az Őszi Tárlatot is meg kell látogatnunk.

Ma Alonso Cano hármas munkásságával ismerkedtünk: „egy spanyol Michelangelo” – mondják – építész, festő és szobrász; életformáját, habitusát tekintve meg inkább mintha Caravaggio lenne! Változatos, utánozhatatlan életmű sok festett, elbűvölő szoborral, óriás-épületekkel a java déli barokkból (Cano élete jelentős részét a legdélibb spanyol városokban élte le). És izgalmas, kiszámíthatatlan festészet, sok-sok szentkép és bibliai téma, a kevésbé elérhető, ismeretlenebbik keresztény-bibliai mitológiából.  S egy „anekdotikusnak” mondott különös kép Jézus Limbusba szállásáról… Bármeddig el tudnánk nézni Cano barokk képeit is!

 

 

Szólj hozzá!

2018. október 12. péntek

2018.10.12. 22:53 muvtkorhmv

 

 

Vác, Érsekvadkert, Nizza, Antibes, Budapest… E helyek kerültek szóba elsősorban a mai foglalkozáson, ha nem is egyforma súllyal, de mind ugyanolyan érdeklődéssel, kíváncsisággal.

Ihász Katinkánk és Imolya Erzsikénk a dél-francia partokat járta be: most csupán pár szót hallottunk útjukról, s várjuk a fényképeket a kimondhatatlanul kék és azúr tengerről, sziklákról, Marseille kikötőiről! Vácott és Érsekvadkerten pár hete járt a Pagony egy része, s most számoltunk be a látottakról a Csoport jelen nem volt tagjainak. Németh Katink készítette a képeket, s ha kicsit fáradtan és foghíjasan is, de igyekeztünk Társaink elé vetíteni a csodálatos kis Duna-parti várost a Naszály alatt, szemben a Szentendrei-szigettel, számlálhatatlan templomával, békéjével, katolikus barokkjával, rokokójával, legendáival, szentjeivel. Egy nyugodt, szép estét és napot töltöttünk ott, eltöprengve, hogy ilyen más is az alföldi élet, melyet ugyan nem cserélnénk már fel semmivel; mégis milyen jó tudni, hogy kis Magyarországunkon Vác, Pécs, Orfű és Hollókő, Sümeg: bármikor meglátogatható, elérhető számunkra.

A Madách Társaság vándorgyűlésének előadásairól is szíves szót ejtettünk: Érsekvadkert szép volt most is, akár tavaly, a kert bővelkedett birkákban, a fogadó pedig az okos tudományok, a madáchi gondolatok tárlója lett egy hosszú nap erejéig.

Alonso Cano ott figyel következő hetünk péntekén, hogy ismét szeretett barokkunkhoz térhessünk!

 

Szólj hozzá!

2018 október 5. péntek

2018.10.07. 21:05 muvtkorhmv

 

 

A jövő heti pesti kirándulásra készültünk mostani foglalkozásunkon: kedden a Csoport nagy része Budapestre utazik a Műcsarnokba, ahol megnézi a Frida Kahlo-, ill. a Lucien Freud-kiállítást, továbbá a Londoni Iskola jeles darabjait, még továbbá és főként: Francis Bacon borzongató munkáit. Nos, ezekhez a nagy kiállításokhoz vetítettünk a pénteki alkalommal: a Pagony igen felvilágosult, nyitott a modernizmus áramlatai iránt, de Freud bizonyos vásznait, Soutine-t, Kitajt azért nem egyszer még szoknia kell… Holott nem a jelenkor művészete ez, ellenben a félmúlté, meglehet, bizonyos értelemben túlhaladott is már e stílusegyüttes, melyet a felvonultatott szerzők képviselnek. De meg lehet-e haladni valaha is Francis Bacon Ordító pápa-sorozatát vagy Triptychonjait? Kahlo egyszerre naiv és egyszerre drámai, expresszionista önkifejezését?

Aligha. A jó mű nem évül el sosem, még ha mára akár maga a falra akasztható, bekeretezett táblakép is eltűnőben van… Kíváncsian indulunk felfedező útra a Galériába!

 

Szólj hozzá!

2018. szeptember 28. péntek

2018.09.28. 21:33 muvtkorhmv

 

 

Barokkal folytattuk, vagy klasszicizmussal? Ki a megmondhatója? Poussin francia festő itáliai képeit látva, a kérdés nyitva maradt számunkra: izgalmas, átmeneti világ… Bagi Máriánk irodalomelméleti érdekességekkel is szolgáló (pl.: a „fenséges” megjelenítése a művészetben), nagy felkészültségről számot adó előadását hallgattuk. Átlépne Csoportunk a PhD felvételik szintjére, kérdezzük fél-komolyan.

Poussin mindenesetre igen izgalmas gondolkodási terep: kapcsolata Raffaellóval; kapcsolata, hatástörténete Cézanne-nal… Miért teszi meg egyik főszereplőjévé éppen őt Balzac Az ismeretlen remekmű című elbeszélésében; miért radikálisan mások tájképei, mint mitológiai tárgyú, allegorikus „bölcsészdoktori értekezései”, melyek minden későbbi akadémizmusnak fundametumát adják?

 

Szólj hozzá!

2018. szeptember 18. kedd

2018.09.19. 09:34 muvtkorhmv

 

 

 

Zsuzsink ma ért végére az egy-nyári építészeti oktatásnak: a tét ez alkalommal a klasszicizmus építészete volt, továbbá az irányzat kapcsolata a neoklasszicizmussal, akadémizmussal, az előtte járó barokkal s az utána következő romantikával. (Szóba került a rokokó, a biedermeier, a mór építészeti hatás és, természetesen, a szecesszió is.) Nem biztos, hogy a klasszicizmus lesz a Csoport legkedvesebb irányzata, ámde mint építészeti probléma, mint görög- és római-ismétlés, mint erőfitogtató, lenyűgöző, masszív nagyság és idézet – feledhetetlen és letaglózó… S utána következtek az építészet századvégi gyermekei, kevert nevű, kevert stílű rokonsága. A historizmus, eklektika, a neo-stílusok, a romantikus építészet hajtásaira, csoda-építményeire gondolok, melyek a nagy magyar városok, mindenekelőtt Budapest utcaképét is meghatározzák.

Nemsoká „terepen” ismétlünk és gyakorlunk: Zsuzsink vezetésével városi sétákra készülünk – stílusjegy-felismerési gyakorlatra! Tesztet azonban nem kell írnunk, ígérte előadónk.

Szólj hozzá!