Egy levezető óra, pihenő-pihentető, visszatekintő, értékelő, fellélegző foglalkozás. Nem kezdtük még el a tervezett németalföldi reneszánsz blokkot, hanem mérlegre tettük, megbeszéltük a hétfői nyílt foglalkozáson történteket, újranéztük a kiállítást, csoporttársaink munkáit, megnéztük a Pagony-ppt-t és a Corvina-pörgetőt: mindkettő olyan volt, mint a virágoskert. A Corvinák: tele életörömmel, színnel, a tavasz és a nyár gyönyörűségeivel; a Pagony: őszi, téli finom melankólia, a hazai tájak ecsetével festve.
Beszéltünk eljövendő terveinkről: hogy Németalföldet, Németföldet inkább legnagyobb alkotói részletes megismerése mentén szeretnénk birtokba venni, nem szoros és részletező időrendben, de hogy a legelső, bevezető órák kedvcsináló, érdeklődést keltő foglalkozások lesznek, régen már érintett témáinkkal.
Beszéltünk közeledő északnyugat-magyarországi kirándulásunkról, s az oda vállalható és vállalandó feladatokról is: Nagycenk, a Mithrasz-szentély, Fertőd, Bécsújhely, fájdalmasan sok magyar hazafit befogadó börtönével, Melk, esetleg Weöres Sándor Csöngéje, Győr és Sopron: méltó helyszínei újabb áprilisi kirándulásunknak!
Jövő pénteken ifjabb Hans Holbein Követek című festményének részletes, nyomozás-jellegű elemzésével folytatjuk.
