Sok nehéz és aprólékos dolgot értettünk meg máma Zsuzsink előadásából! Ornamentikáról (díszítőművészetről) – barokk ornamentikáról volt szó, beágyazva a múlt nagy stílusirányzataiba, s mi nagyon sokat tanultunk belőle… Atlaszokat, hermákat, kő-urnákat, fül alakú, cimpa nélküli és cimpás kagylókat néztünk, e sok apró, mindent elborító épületdísz lassan beágyazódott a művészettörténet áramába. A barokk sem tett mást, mint felhasználta, másolta, átalakítva továbbadta elődei munkálatait, formációit.
Megértettük, hogy nem is oly szabálytalan, szeszélyes az a barokk --, hanem majd a rokokó lesz az!
És hosszan, meggyőzően és szeretettel beszélt Zsuzsink az akantuszról, a valaha-volt görög, útszéleken növekedő, kacskaringós levelű, egyszerű, szépséges növényről, mely legyőzhetetlenül uralta el évszázadok ékes építményeit, oszlopait – mindig új-s új alakban.
Az a helyzet, hogy elfelejtettük, miszerint vége az órának: Zsuzsi még meg is rajzoltatott bennünket, boldogan ügyetlenkedtünk, a Mária-napi finomságokat majszolva…
