Hát, a mai nap, sajátos, de abszolút érthető s védhető módon – nem Boschról szólt, holott ez is erősen tervbe volt véve. Viszont Szilágyi Klára, szokásához híven, a tőle megszokott s eltanulni vágyott alapossággal számolt be a „Festői Budapestről” szép festmény-albuma alapján, s tárt fel, derített föl olyan csoda-helyeket (ha nem egyszer mára láthatatlanokat is) szép fővárosunkban, hogy máris kedvet érzünk áprilisi pesti utunkat új kirándulással folytatni, s mindeme helyeket végignézni vagy épp végignyomozni, romjaikban, lenyomataikban (ahogy pár éve Ormos Zsuzsi segítségével a Budai Vár régiségeit, rétegeit kerestük volt). Így kaptunk ötletet a Magyar Tudományos Akadémia Képtárának megtekintéséhez, az 1837-es Pesti Magyar Színház (az első Nemzeti Színház) helyének felkereséséhez s ahhoz, hogy végigjárva konflisok és fiákerek nyomain a Váci utcát, s egészen a Vásárcsarnokig sétáljunk, hogy a Vár-bazár különleges épületkomplexumáról ne is beszéljünk…
Bosch pedig szorgalmasan vár jövő órai új jelenésére, nem lettünk hozzá hűtlenek.
