Ismét egy péntek, tervek sora, szép pesti út a Csoport sok tagjának; fájós lábak, hiányzások…
Így jellemezném az e heti péntek délelőtt obligát önképzőköri gyűlését – kicsit még mindig kevesebben, mint ahogy szoktunk, de kiegészülve „Kicsiny Erzsikénkkel”, együtt a Csapat, Ormos Zsuzsi beszél (Pesti Vigadó); Szalma Jutkánk beszél (paloták), a maga higgadt, finom tartalmasságával -- Forrai Erzsike beszél (Roth Miksa)…, és mi rendesen beleszólunk, elképzeljük a látottakat-hallottakat, s hálásak vagyunk a nagyszerű előadásokért.… A pesti út hátterében pedig a felmagasló paloták, intézmények, utak, utcák, szobrok, melyek a Csoportot hamarosan várják… Különösen megragadó talán az Akadémia lesz, képeivel együtt, de ugyanígy a Vigadó – s a furcsa szörnyezet, a Bálna is (mely, mint megtudtam, örökre eltakarja immár a Duna s a túlsó part látlatát Kossuth-díjas írónk ablakból kipillantó szemei elől).
Megbeszéltük továbbá az őszi programokat is. Nyáron még csak a heti rendszerességű találkozások lehetségesek, de ősztől mehet a Covid miatt csaknem elmaradt idei Nyílt Foglalkozás, a könyvbemutatók, kiállítások, s az esetleges, újonnan alapított irodalmi kör is. Köszönet mindezért a Könyvtárnak!
