Mai alkalommal először is másfél órán át tárlatokat néztünk a Tornyai Múzeumban: László Dánielnek, a Sensaria-csoport vezetőjének kiállítását (ő volt a tavalyi Tornyai-plakettes; új-realista társaival együtt épp eleget láttuk már képeit vásárhelyi tárlatokon) és Szalay Ferenc nemrég elhunyt szeretett Művészúr képeit, mindkettő tetszett, utóbbi még jobban, várjuk Ancika titkos fényképeit a tárlat részleteiről!
4-től aztán ismét pénteki őrhelyünkön voltunk, s Lajosunk igazolatlan távollétében nem tudtuk a Gyönyörök kertje szimbólumaival folytatni, hanem a tegnapi Ale Ildikó-kiállítást (Art Hotel, Szeged) értékeltük, értelmeztük Németh Kati és Ormos Zsuzsi segítségével, majd egy pesti eseménynek szenteltünk nagyobb figyelmet az Országos Széchényi Könyvtárban: „Gulácsy emléke kísért” hangzik Illés Árpád festőművész képének címe, s a beszélgetőtársak az OSZK pódiumán három nagy ember életműve közös metszetéről folytattak eszmecserét, keresve a közös metszetet, a szóval-képpel elmondhatót és elmondhatatlant.
Utolsó Ítéletek következtek ezután, ismét csak Bagi Máriánk munkája nyomán, tudatosan és céltudatosan válogatva a középkortól kezdve a festmények köréből. Magukról a Bosch-féle képi megfogalmazásokról legközelebb beszél nekünk Haranghyné Anci, s e prezentációval és előadással kezdjük meg búcsúnkat különös ismerősünktől, Hieronymus Boschtól, a spanyolok „Boscójától”.
