Ma az olvasóteremben főpróbát tartottunk, mikrofon, kedves fiatal informatikus, maszkok, végre megszólal a barokk muzsika…, s jött mindenki, végre: Szigligetről hazatért „másik” (Csókayné) Piroskánk, és viszontláttuk Antóniánkat is! Nem beszélve arról, hogy Erzsébet-napi sütiket kóstolhattunk, s hogy szerdán Cézanne-nézőbe megy egy parányi Pagony-delegáció.
Haranghyné Ancika, úgy tűnik, igen jól ért e változó-váltakozó gépek és csatlakozások, zene-megtalálások és file-keresések dantei-sötét erdejéhez, méghozzá türelmes, és kedvesen segítőkész is tud maradni végig, megbékélve mások ügyetlenkedéseivel.
És köszönjük Csoporttársainknak azt a lelkes szorgosságot, mellyel a Galéria-falra felkerítették kiállítandó képeinket, s a hozzájuk applikált szövegeket! Mindenki teszi a dolgát, s hogy e mostani, rendhagyó időpontban megvalósuló Nagy Nyílt jóval rövidebb lesz az eddigieknél --, meglehet, üdítő is lesz sokszorosan megterhelt jelenünkben. Lehetett volna több előadás, több előadó is, de inkább az volna, kísérletképpen, a javaslat, hogy próbáljon mindenki kötetlenebbül, szabadabban, amennyire lehet, a papírtól elszakadva, mintegy mesélve-magyarázva, az érdekességekre fókuszálva beszélni --, hogy közönségünknek is több öröme, megértés-lehetősége teljék benne.
Változatos a műsor, szép a műsorfüzet, hiteles a kiállítás is (sok, jól kiválasztott kép!), s reméljük, hűséges közönségünk elámul Maulbertschen, Bogdány Jakabon, Editként barokk ruháin, (átkapcsolva a jelenhez is), Judit konzekvensen elővarázsolt új kastélyain, nem is sorolom tovább.
Bátrabban, önállóbban, kötetlenebbül: azaz szabadabban! Legyen ez az új jelszó, irányadó az elkövetkező időkre (melyekben a copf és a rokokó lesz majd az uralkodó)…
