Mást terveztünk, mégis a Bábelről volt szó mai alkalommal. A foglalkozás elején végre sikerült egy adósságot törlesztenünk: gratuláltunk szeretett költőnknek, Haranghy Gézának Pesten elért magas költői eredményéhez, helyezéséhez, s meghallgattuk három érintett költeményét, ámulva, hogy mennyit haladt, fejlődött művészi útján, mióta megismertük.
A csoport vezetője egy kortárs oltárképet szeretett volna meglepetésül prezentálni a mai alkalommal, Lajta Gábor ecsetjétől, de Kláránk Bábel-előadása (a képeket Pirókánk válogatta, szerkesztette, mondhatni: alkotta) annyira magával ragadott mindnyájunkat, hogy lehetetlen volt megszakítani mondandóját, netán megrövidíteni azt. Sőt, a Bábel-témát megközelítőleg sem tudtuk befejezni, oly összetettnek tűnik, rétegzettnek, további témák, művek felé nyitónak. Nimród király dölyfét, parancsoló jelenlétét csodáltuk; a munkavezető alázatát; ámde a távolban feltűnő kőművesek nemtörődöm henyeségét, tiszteletlen, dévaj gesztusait. Az épület ellentmondásos kialakítását; kint és bent viszonylagosságát; a felhőket lebíró magasságot egy távoli-hegyes németalföldi tájon, ahol, ím, óriásszikla nő belé a gigászi zikkuratba… Ha toronytemplom az, ami itt épül; ha az Eufrátesz partjain vagyunk, s nem a Colosseum tövében…
Néhány alkalmat minden bizonnyal a Bábellel fogunk még tölteni, utána pedig Bruegel többi bibliai tárgyú festményére kerítünk sort. De Lajta Gábor Emmausi vacsoráját is meg kell néznünk Dombóvárról, az evangélikus templomból, s Eszterkénk Saulusa (Mészöly Miklós kisregénye), Mihályné Erzsikénk öngyilkos Saulja is ott a várakozók listáján!
