A Kör vezetőjének őszinte meglepetésére, ma igazi és ős-eredeti jubileumot ült az Art. Pagony, hónapokkal a Nyílt Foglalkozás előtt: keletkezése, létrejötte pillanatait ünnepelte s idézte meg, citátumokkal, képekkel, vetítéssel, jó szóval, kölyökpezsgővel és „piros-sütivel” (most „echte” málnás, nem paradicsomos, nem répás, nem pipacsos – bár ezek is mind finomak voltak, különösen az egyelőre fantáziában létező, de kreációvá válható pipacsos).
Mindenki megszólalt máma, emlékeit, érzéseit, első s majd későbbi benyomásait felidézve az Art.Pagonyról: a kezdetekről s a tűnő, de nem múló évekről. Megszólaltak a csendesek is, a beszédesek, a kacagók, a tudni vágyók mindannyian. Mert azok vagyunk: tudni vágyók, kíváncsiak és elkötelezettek a művészetek s a megszerezhető emberi tudás iránt; és elkötelezettek egymás iránt is, barátok és társak az Idő legyőzésében, a Mindig tovább! kassáki jelszavának követésében.
Verset olvasott Eszterkénk Juhász Gyulától Velázquezről; egy régi jubileumi szöveget Editkénk prezentált a Csoportnak, Antónia a kezdetekről szolgált kedves anekdotákkal, Ancika és Anna művésszé alakulásáról beszélt, sorolhatnék mindenkit, mennyi értékes emlékkel, tapasztalattal gazdagították tagtársaink az ünnepi foglalkozást. Gézánk verselt, mindentudó, végtelen türelmű Máriánk pedig higgadt szeretettel foglalta össze, ami tudható, ami megtudható rólunk.
Szép délután volt, szép képekkel, emlékezetes emlékekkel -- köszönjük a Csoportnak; köszönjük magunknak!
