E napon, még utoljára, ismételtünk, emlékeztünk: Ancikánk, Szabinánk és Németh Kati prezentációi nyomán, az általuk készített fényképek révén ismét megelevenedett a Boga völgye, a Református Ótemplom óriása Debrecenben s a nagyváradi Székesegyház sötét-arany tömbje, benne László hermájával, ereklyéjével, maga a Váradi Vár, minden elképesztő rétegével és Szalontán az immár nem is csonka Torony… Láttuk Várad szecessziós palotáit, eszünkbe jutott a Medgyessy-sétány minden szobrával, a Nagyerdő, Csokonai virtuális, pillangós álom-szobája és a sok-sok finom étel, esztétikus szupertáplálék, melyben ugyan a Kör vezetője nem részesült, de e hussanó falatok szépsége a fotókon is megragadó volt.
Láttuk Editkét Petőfit szavalni; láttuk okos kis régésznőnket, Debrecenben jártas latintanár-nőnket, a színházakat és tereket, a Fekete Sast, a Sebes Köröst és egy kicsi, kedves szajkót is a végére, ha a fürge mókus nem lett volna elég, Ancikánk jóvoltából!
Átismételtünk, átgondoltunk mindent, és most jöhet a német reneszánsz!!
