Ma ismét Dürer, örömünkre! Előbb a szokásos ismétlés (mely a tudás anyja, tudjuk), de már az ismétlésbe is új vonásokat, ismereteket csempész Zsuzsink. S utána tovább a festői életúton, az önarcképek egyre növekvő művészi öntudata; „Mein Agnes…” és az itáliai utak, a hatalmas architektúrájú bibliai jelenetek, ahol csaknem elvész a kicsiny Jézus. És vallomások, levelek, tételmondatok, a művészet lényegét érintő megjegyzések: egy szépíró, napló- és levélíró, tanulmányszerző, elméletíró Dürer, aki a valóságtól sem távolodik el soha. Sorozatok, fa- és rézmetszetek, Apokalipszisek és Passiók, hihetetlen erudíció, invenció és munka-erő, technikai tudás, nyitottság a világra, az újra, az intellektus titkaira.
Csak a legnagyobbakkal mérhető, Leonardóval, Michelangelóval, Tizianóval, Rembrandttal hasonlítható! Zsuzsink pedig e művészet méltó közvetítője!
