Igazi pezsgő, mozgalmas, mindenki aktivitását igénybe vevő foglalkozás volt ez a mai (is), kissé megfogyatkozott Csoportunkon az a felelősség érződik, hogy igen, ha kevesebben vagyunk is, „megfogyva bár, de törve nem” kell csapatunkért dolgoznunk, jönnünk az órákra, kiállni ismét a nyilvánosság elé, összefogni… Jó ezt látni, ezt a néma, magától értetődő, szavak nélküli összekapcsolódást.
A Nyíltra készültünk ma is, mindenekelőtt a tennivalókat foglaltuk össze, osztottuk ki: teljes egyetértésben vette ki mindenki a maga részét, s szólt hozzá a feladatok megbeszéléséhez. Közben azért tanultunk is, mindenekelőtt a Egri Líceum mennyezeti freskójának igen részletes megbeszéléséből (Németh Kati prezentációja és vetítése). Tanultunk-, illetve átismételtük azt a korábban is megvolt tudomásunkat, hogy csak lassan és alaposan szabad, érdemes szeretett témáinkat átvenni, prezentációinkat átnézni, mivel kizárólag ez esetben van esélyünk „Látni tanulni”, felismerni a részleteket, s általuk az összefüggéseket. Ez a prezentáció igen alkalmas lett volna a Nagy Nyíltra is, de most már összeállt a vetítés, megvannak az alap-prezentációk, viszont elhatároztuk, hogy ezt az illuzionisztikus mennyezetképet, Németh Kati vezetésével és keresései nyomán, még jóval részletesebben megbeszéljük majd. Néztük a gyönyörű sümegi képeket is, ugyancsak Kati bemutatójában, sajnos, a háttér-zene nem jött most be, de láttunk egy korábbi szép Sümeget is, melynek szövegét, annak hangsúlyos, értelmező felolvasását Gézánkra bízzuk…
És elhatároztuk azt is, hogy a Nyílt után még a magyarországi/magyar barokk festészetből Mányoki Ádámról ejtünk szót, s majd áttérünk a copf- és rokokó stílusra.
