Hideg, csúszós, ráfagyott-havas nap, napok --, de hisz tél van, s mi – töretlenek! Lám, most is: 14 órakor már a Tornyai Múzeum előtt várakoztunk, s hallgattuk azután Szabó Klára Petra művésznőt a koreai s magyar jégvirágok eltérő természetrajzáról, művészetté varázsolhatóságáról. Sok sikert, örömet e kedves, kísérletező kedvű fiatal művésznek!
Utána dacosan átvonultunk bázisunkra, a Könyvtárba, mit sem törődve hóval-sárral-rejtett csúszkával. S továbbra is eredményes volt a nap: Máriánk felizzította bennünk a vágyat közelgő Firenze-projektünk iránt. Talán nem is marad semmi utánunk abban a szép toszkán városban, elhozunk mi onnan magunkkal mindent, az Uffiziből legalábbis! És a 10. (ismét jubilálunk!) Nyílt is végső sínjére, parkolójába került – kialakult a végleges sorrend, lezárultak a vállalások, programpontok, mindenki tudja a dolgát, s szívesen teszi, amit tesz! Jó érzékelni, hogy e Pagonyban mindig minden megoldódik, kisimul, elrendeződik, mert bölcsek és nagyvonalúak vagyunk, bocsánat az öndicséretért, de a blog is magunknak készül!
Nagyjából a Dürer-referátumok iránya is kibomlott, s ehhez ismét óriási lökést adott Zsuzsink folytatásos előadása: íme, feldolgozta, s prezentálta számunkra Dürert, nekünk már csak az a dolgunk, hogy e szélesen kibomlott kendőre ráhímezzük a magunk kis mintáit: holmi Melancholiákat, Apokalypsziseket, evangélistákat s mellé Jeromost, oroszlánjával…
