Ismét Rubens festményeit nézegettük, és ismét mitológiai témákban: Németh Katink igazított el bennünket különös alapossággal Hermész, Argosz, Héra és a szegény, bögöly-üldözte, tehénné változtatott Ió történetében, apró, de annál izgalmasabb részletekkel örvendeztetve meg a csoportot. A témát Rubens több ízben is feldolgozta, s mi nemcsak a mitológiai témákkal, de a festményekkel is alaposan megismerkedtünk, látva a jellegzetes barokk haránt (átlós) kompozíciót, a jól kiválasztott epikus pillanatot, mely magába gyűjti a történet egészét, a színeket, a mozgásokat. A Leukipposz leányainak elrablásán a hatalmas, izmos, húsos testek dinamizmusát, ruganyosságát, már-már súlytalan elrugaszkodását, alig-földet-érintő voltát szemlélhettük, csodálva a festő rajztudását, komponáló készségét s az angyali-arany hajú, velencei dámákat meghazudtoló, vonakodva sikoltozó és menekülő széplányokat.
A szabin nők elrablásáról és az Amazonok csatájáról hosszabban kell még szót ejtenünk a következő órák egyikén, a témához kapcsolva szerkezeti párhuzamként Hollósy Simon Zrínyi kirohanása c. vásznát, de az Anghiari csata kartonját mint előzményt mindenképpen.
Szó esett a festészet pátoszformáiról is Rényi András gondolatmenetét követve, Rembrandt Médeia-rézkarcát felidézve,
tartalmas, jó óra volt ismét, a végén nagy tapssal Németh Katinknak…
