Sok megbeszélnivalónk volt a mai napon, mindenekelőtt végig-kérdezgettük betegeinket, gyengélkedőinket – a Társak közül ki mit tud Róluk. Utána a Cézanne-tárlat meglátogatásáról beszéltünk, jövő órára téve a vetítettképes előkészületeket. Nem lesz könnyű megbirkózni e furcsa, szigorú, kemény, darabos Mesterrel, kinek konok elkötelezettsége, úgy tűnik, az egész 20. századi modernizmust bevezeti. Ősei vannak, utódai, követői is --, de Ő maga tűnik a legnagyobb rejtélynek! Szót ejtettünk a Nyíltra készülésről is – semmi más miatt nincs aggódnivalónk (hisz maximális igyekezettel állítottuk össze a bemutató programját), csupán a megújult könyvtári laptop-park és informatikai közeg adja fel nekünk a leckét – ahogy ma pl. Németh Katinak a Maulbertsch-háttérzene esetén…
A mai prezentációk csodaszépek voltak: Forrai Erzsike Bogdány Jakab (végre magyar, és nem osztrák, német vagy olasz!), magyar származású, ámde munkássága javát külföldön létrehozó, s majd Londonban pályáját bevégző hivatásos és nagy sikerű madár- és csendéletfestő szép képeivel ismerkedtünk. Utána pedig Jutka mutatott be ismét néhány varázslatos kastélyt a régi határok keretezte Magyarhonból: Bük, Pozsony (Grassalkovich-kastély) és Tuzsér szép építményeit… Természetesen mindbe el szeretnénk látogatni. (Hogy Malackát ne is említsük!)
Egyelőre azonban egy közös szegedi mozinézésre és pesti Cézanne-ra futja az erőnkből.
