Ma délután a holnapi múzeumjárásra készültünk: Csoportunk végre birtokba szeretné venni az ez évi Őszi tárlat képeit, s Ancikánk vezetésével a mai foglalkozáson a Tornyai-plakett nyertesének, Ilona Keserü Ilonának a munkásságával, elképesztő, egyedi, de a régmúlt mestereihez visszanyúló színhasználatával (cangiante) ismerkedtünk. A Csoport egészen kiemelkedően szerepelt e szín- és fénytani összefüggések megértésében; kivált a Csoport vezetője jeleskedett a komplementer színek-, de még előbb: maga a fény és szín mint evilági szubsztanciák fizikai felfogása körül. Javasoljuk neki az általános iskola 8. osztályának újrajárását… Mindazonáltal, értettük, amit értettünk, de Keserü Ilona fénnyel telt színeit, formáit, világban-jártas, tudós munkásságát közelebb állónak érezzük magunkhoz, mint e mai óra előtt, s ezt lelkes, maga-is-festő előadónknak s a kiváló vetítésnek köszönhetjük.
Jövő héten könyvbemutatót tartunk (Shaby), és jeles vendégünk is lesz – mindez nem tartja vissza, sőt ösztönzi a Pagony tagjainak tetemes részét, hogy pulykát, ludat, de lehet: kengurut vacsoráljon Márton napjára…
És szegény, gyámoltalan Caravaggiónk?! Ki fogja bemutatni az ő szenvedélyes, „átok-és-ima” életrajzát, képein keresztül?!
