A Kör vezetője ma leginkább csak anti-blogot lesz képes írni: munkahelye rettentő feladatokat zúdított rá. Holott a foglalkozás ma is igen termékeny volt: hófehér szobrokat néztünk a nagy Berninitől, ki építész, tervező is volt, s kinek elképesztő barokk márványcsodái megértetik velünk, mi is hozta vissza az embereket a katolicizmus szenvedélyes, túlfűtött, misztikumra hajló világába. Szent Teréz extázisa, Proserpina elrablása, a haragos, intenzív mozdulatú Dávid, a Szent Péter székesegyház lenyűgöző oszlopsora – minden szépség, keresettség és illúziókeltés, hatásos, hihetetlen technikai tökélyű, kifinomult, frivol művészet… Vannak-e még ezen az úton tovább vivő lépések, vagy el kell hogy jöjjön ismét a leegyszerűsödés kora?
Németh Katit hallgattuk ma e sokszorosan körüljárható vakító szobrokról, legközelebb pedig egy magyar barokk áttekintést nézünk Piroskánk kezétől, hogy aztán várva várjuk Jutkánk dél-amerikai barokk épületcsodáit!
Vajon mikor ér a Pagony Cézanne-hoz vagy Chagallhoz? De még Rembrandthoz is?!
