Lassan beköszönt a késő ősz, s mi mind szabadabban járunk-kelünk barokk tájainkon… A Csoport néhány tagja tegnap elkísérte vezetőjét Szegedre, a Minoritákhoz, szövegelemző mesterkurzusra is; hamarosan bekövetkeznek a városnéző-épületfelismerő séták, de az Őszi Tárlatot is meg kell látogatnunk.
Ma Alonso Cano hármas munkásságával ismerkedtünk: „egy spanyol Michelangelo” – mondják – építész, festő és szobrász; életformáját, habitusát tekintve meg inkább mintha Caravaggio lenne! Változatos, utánozhatatlan életmű sok festett, elbűvölő szoborral, óriás-épületekkel a java déli barokkból (Cano élete jelentős részét a legdélibb spanyol városokban élte le). És izgalmas, kiszámíthatatlan festészet, sok-sok szentkép és bibliai téma, a kevésbé elérhető, ismeretlenebbik keresztény-bibliai mitológiából. S egy „anekdotikusnak” mondott különös kép Jézus Limbusba szállásáról… Bármeddig el tudnánk nézni Cano barokk képeit is!
