A mai alkalommal Zsuzsink befejezte három „menetből” álló grafikai áttekintését Rembrandt munkásságán belül. Minden órát, mint eddig, most is ismétléssel kezdtünk: ez immár elengedhetetlen számunkra. Az ismétlés teszi lehetővé az újragondolást, a képek rögzítését a memóriában, az együtt-gondolkodás lehetőségét.
Ma az eddigieknél is jobban megérthettük, megérezhettük Rembrandt modernségét, végtelen kísérletező kedvét. Zsuzsánk, aki maga grafikusművész és tanár egyszemélyben, bevezetett bennünket a grafikai eljárások igen összetett birodalmába, s megértettük azt is, hogy Rembrandt e technikák virtuóza volt. Maurer Dóra figyelmes, érzékeny képelemzéseit követve képet kaptunk egy energikus, szenvedélyes, kíváncsi és indulatos ember technikai és kép-elrendezési kísérleteiről: szinte láttuk, ahogy egymást váltva több eszközzel, módszerrel nyúl a képekhez, szabadon, rendhagyóan vegyítve azokat. És láttuk, megtöbbszörözve szemléltük a Keresztrefeszítés zuhogó, fehér fényeit, alakjainak más- és más halmozódását.
A következő alkalommal most már valóban Callot és a Thronie következik, néhány bevezető képpel felvezetve: valós és elképzelt modell megfestésének különbségeit vallatjuk majd, Rembrandt grafikáihoz kapcsolódva.
