Aranyfényű káprázatban, illúziókeltő misztériumban telt a mai vetítés a Pagonnyal: Bagi Marikánk ismét Rembrandt-képeket sorolt nekünk, épp a fenti hangulatokra, színekre, árnyalatokra fókuszálva. A festmények jelentős részét mindannyian ismertük már, hiszen oly régen, s, igen, oly alaposan foglalkoztunk már Rembrandttal. Épp ideje volt rátérni februári Nyíltunk programtervére is: annyi sok kiváló előadásból, témából melyek választódjanak ki bemutatásra.
Az Aranyfényű misztérium prezentáció a Szent István megkövezésétől a Tékozló fiú parabolájáig tekintette át a speciálisan Rembrandtot jellemző fény-árnyék technikát, mely, ha, mint mondják, őriz is Caravaggio-hatást – mégis egészen egyedi utakon jár.
Arra is felhívta figyelmünket az előadás, hogy anyaga, festékrétegei, színkeverései, technikája nélkül, csupán tartalmai révén vizsgálni egy festményt – felemás, hiányos dolog. Elragadtatva néztük Rembrandt kifejezhetetlen, finom chiaroscuróját, az óriás belső tereket, a viszonylag kicsiny helyre zsúfolódó, fényjátéktól teljes főcselekményt. Igen, talán valóban Ő, Rembrandt, a molnár fia a világ legnagyobb festője!
Jövő héten azonban a Karácsony ünneplése egy alkalomra elszakít bennünket a Mestertől…
