A mai, kánikulát felváltó, esős délelőtt utolérhetetlen szépségű, kuriózum-értékű kastélyokat hozott a Pagonynak, igénybe véve Szalma Jutkánk hozzáértését, kitartó keresését. És: évek óta tartó, mindegyre növekvő elkötelezett érdeklődését! Előadásaira otthon olyan alapossággal készül fel, hogy széles tájékozódást, adatok sorát mozgató bemutatóit egy jó ideje papír nélkül, csodálni való memóriából, összefüggés-látásból mondja. Figyelünk is mindahányan! Előbb szeretett hazánk baljós történelme, a török utáni idők földrajzi, hatalmi újrarendeződései, s mindennek közepette és okán: az országszerte meginduló vár-átalakítások, kastély-építések. Az építészettörténészek által egyetértésben kijelölt öt legszebb, legértékesebb építészetű kastély, de utána ott mind, a többiek, köztük a kicsinyek, beomlottak, restaurálatlanok, csak hírből-rajzról ismertek is.
De ami a blog íróját még a Nádasdy- és Esterházy-várkastélyoknál is jobban megragadta, az a térkép volt. A régi Magyarország-térkép, mely a dúlt idők múltán is mostoha, sokat tűrt, ide-s-oda hányódó vidéknek mutatja Dél-Közép-Magyarországot, kiszolgáltatva a nagyhatalmaknak, jóval kevesebb gazdag szépséggel, épülettel, iskolával, művésszel… Egy sors ez is: ide születni, vagy legalábbis: itt élni évtizedeken át.
Két hét múlva folytatjuk a Nemzeti Ünnep időpontja okán egy alkalmat kihagyva, s ismét Szalma Jutkánk kastélyaival…
