és mégis, íme, alig volt hiányzó a mai foglalkozáson! Valamennyien hallani akartuk Ormos Zsuzsit az ornamensekről és Szilágyi Klárit Hunyadi Lászlóról, csakhogy a tervezgetés és közös ügyeink megbeszélése megint elvett egy csomó időt, így Zsuzsi gálánsan átadta félóráját Klárinak az operára. Mert Hunyadi Lászlót e mai napon mindenekelőtt az Erkel-opera formájában közelítettük meg: ámultunk Klára pompás történelmi bemutatóján, fogalom- és ténytisztázó előadásán, világos gondolkodás- és kifejezésmódján, és ámultunk Erkel csodás zenéjén, az énekes-színészek jelmezein, hangján, megjelenésén: egy valaha-volt világ operanyelvi kifejezésmódján… Átéltük Hunyadi László tragédiáját, meglehet, nem úgy, ahogyan az a valóságban történt (ha van „valóság”; ha van „igazság”), ellenben éppúgy, ahogyan képzeletünkben épp Erkel Ferenc, Madarász Viktor, Arany János és Székely Bertalan révén él. Átéltük a magyar történelem fájdalmát és katharzisát. Köszönjük az élményt, s nagyon várjuk Ormos Zsuzsi díszítőminta-történetének második felét is.
Augusztus 26. péntek, 40 fok árnyékban,
2011.08.27. 17:16 muvtkorhmv
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://muvtkorhmv.blog.hu/api/trackback/id/tr963184172
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
