Tegnap, a szokott péntekünkön (melyet további péntekek végtelen! láncolata követ még): a Vezekényi tálról, az Esterházyak nagy nemzetségéről és magáról a rettenetes, egyszersmind dicső emlékű vezekényi csatáról (1652) folyt a szó, hogy e téma helyet hagyjon végül még Ilona Keserü Ilona kortárs nagy festőnk hasonló tárgyú két képeinek is. De szó került az Esterházy-család utolsó, hírességben aligha a régi nagyok mögött álló, 2016-ban elhunyt sarjának, Esterházy Péternek Harmonia Caelestis című „aparegényéről”, a belőle vett eklatáns részletekről. Egy komplexum bontakozik ki így a barokk halotti pompa, a Castrum Doloris-állítás témaköréig nyúlva, mellyel a magyar barokknak, a korszakokon átnyúló határtörténetnek és életben tartásnak hódolva.
