Ma délután, az őszi időszámításhoz visszatérve, azaz 4 órakor Ormos Zsuzsi végre elmondhatta érdekfeszítő s a reveláció erejével ható díszítőelem-előadását és bemutatóját. Mint eddig mindig, most is világos, áttekinthető, megjegyezhető módon állította elénk az egyes művészettörténeti korokat s díszítő motívumaik korábbról örökölt, de módosított rendszerét. Az ősember edényei pontozott, göbös mintázatukkal, aszimmetriájukkal leginkább a kortárs művészet esetlegességére, szabálytalan nyerseségére emlékeztettek, de a rákövetkező korszakok már a rend, rendszerezettség, átgondolt, tiszta tervek alapján szerveződtek az ornamensek tekintetében. Minden a valóságból indul ki, és nincsen új a nap alatt, a kultúr-antropológiában sem – szűrtük le a konklúziót Zsuzsi előadásából. Legizgalmasabb, legösszetettebb ismét csak a reneszánsz mintázatok világa volt. Talán, hisz itt nagy a csoport elfogultsága, mert szép volt, gyönyörű és összetett a gótikus rózsaablak is! De az egyiptomi mintakincs is érdekfeszítően idézte fel hajdani tanulmányainkat.
Következőleg Imolyáné Erzsike beszámolóját hallgattuk magyar reneszánsz síremlékeiről és sírköveiről, sír-díszítményeiről. Kivételes, eddigi tanulmányaink közt alig szereplő téma! Végezetül, külön örömünkre, Oláh Miklós püspök neve, pályája és síremléke is szóba került, fontosságának megfelelő terjedelemben: oly sokat és sokfélét hallgattunk már jeles főpapunk tollából a hazai reneszánsz csodáiról!
Utoljára honlapunkat tekintettük végig, melynek jeles internetes munkája, rendbe tétele, cizellálása, fejlesztése Bagi Máriánkat dicséri, s reményeink szerint: jó hírünket viszi tova.
