E napsütéses kora-júniusi napon végre ismét hallgathattuk Ormos Zsuzsinkat, aki a magyar barokk templomok világába kalauzolt bennünket. Láttunk mi már e csoda-építményekből többször többet, kirándulásaink, sétáink során, de prezentációkon is, így azonban, együtt, okos rendbe tömörítve őket – emlékeztető-felidéző nagy élmény volt.
A török elvonulta utáni zaklatott magyar állapotoktól indítottunk, és a jezsuita rend szerepét ismételtük át, jelük, a „Lángoló Szív!” ismét elménkbe vésődött. Az Il Gesúval indítottunk mint előőrssel és prototípussal, majd sorra vettük leghíresebb magyar jezsuita/barokk templomainkat Nagyszombatban (Esterházyak!), Győrben, Kassán; láttuk az egri Minoriták szépséges templomát, a debreceni Szent Annát, kalandoztunk Pozsonyban és Budán is, hogy végül, Jászó csodájához érve, ismét megemlékezhessünk az Esterházy-családról (akik, mind inkább úgy tűnik – barokk vizsgálódásaink középpontjában állnak).
Mint jótanács és figyelmeztetés, mintegy mellékesen megjegyeztük a kamalduli némák fogadalmát: egy esztendőben csak 3 napot szabad beszélni!
De mi lesz akkor Önképzőkörünkkel?!
