Ma is fontos nap volt: hazajött a Csoport Pesten kóborló nagyrésze, akik, kánikulával, nem teljesen egészséges lábakkal dacolva járták naphosszat székesfővárosunk szépséges látványosságait – s most mindebből vetítettek nekünk. Talán a két Vigadó – a pesti- s a budai ragadott meg legjobban: a kimondhatatlanul szép, gazdag lépcsőházak, felújított, de hiteles tér-belsők, tér-szerkezetek, egymásra másolódó stílusok, lépcsők, korlátok, mennyezetek, ablakok… Gül Baba Türbéje, az újabb s újabb kastélyok, az Akadémia lenyűgöző épülete, benne itt-meg-ott a sok értékes, a Haza Nagyjait ábrázoló Barabás Miklós-, Székely Bertalan-, Madarász Viktor-arckép; Ligeti Károly mesebeli, Csontváryt előlegző keleti tájképei.
De a személyes epizódok sem mellőzendők! Gondolunk itt az elkapott pillanatokra: üldögélésekről, falatozásról, lépcsőn szuszmogásról és – táskákban-pakolásról, keresgélésről, kedves, ismerős mozdulatokról számot adó fotókra.
Jövő alaklommal az Esterházyakon folytatjuk a munkát, s tán eljutunk a Vezekényi Tálig is….
