Továbbléptünk, íme, a Mátyás-Corvinákon, s elérkeztünk, az emblémák és címer-utalások után, az Erények allegorikus birodalmába. E tárgyban végre ismét hallgathattuk Bagi Máriát (ki oly sok órán át csak mint koordinátor, prezentáció-készítő és vetítő működött az utóbbi időben), aki Platontól eredeztetve ismertetett bennünket a Hét Fő Erénnyel (melyek birtokoltságán, sajáttá tettségén valamennyien eltöprenghettünk). De nemcsak töprengeni és hallgatni, ellenben nézni is kellett e mai foglalkozáson is: az esztergomi Erény-képek szépsége, finomsága a Vitéz-Studiolo falain számunkra a görög falfestmények maradványaival vetekszenek…
Imolyáné Erzsike a Mátyás-graduálé színes világába kalauzolta a Csoportot, s láthattuk itt is a keretek sokszerű, szimbolikus ábráit, igazolandó, amit H-G. Gadamer nyomán a „képek olvasásáról” tudni és hinni vélünk. Rácsodálkoztunk az iniciálékra, és ámultunk Josué betűszalagján a Bemenetel a Kánaánba kódexfestményén: egy hangzós hang a képen!
Megterveztük elkövetkező feladatainkat, extráinkat, utazásainkat s ünnepeinket is, továbbá elhatároztuk, hogy a magyar reneszánsszal a februári nyílt napunkig fogunk foglalkozni.
