E héten háromszor is találkozott a Kör, más-más helyszíneken. Kedden Ormos Zsuzsi hívott meg bennünket magához a mindszenti Tisza-partra, jó beszélgetésre, zsíroskenyérre, fürdésre, napozásra, ahogy ez már évek óta szokása a mi Zsuzsánknak, gyönyörű kis birtokán.
Másodszor csütörtökön volt együtt a Csoport; Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban vettünk részt tárlatvezetésen, s néztük a kevesebbet látható, ritkábbnak mutatkozó Munkácsy-képeket a Pákh-gyűjteményből. A tárlatnézést alaposan előkészítettük, s mint ma kiderült, utómunkálatokat is folytattunk rajta, hogy nagy magyar mesterünk mélyrealizmusát, szenvedélyes ecsetvonásait utolérhessük, örökre eszünkbe, látásunkba véshessük.
Végül ma, a szokott időben, megtartottuk a heti foglalkozást, s mint említettem, először a Munkácsy-kiállítás tanulságait összegeztük újabb vetítés segítségével, önállóan gondolkodva a festmények műfaji és stilisztikai sokféleségén, a címeken és azokon a jellegzetességeken, melyekről, úgy véljük, bárhol, bármikor megismerhetnénk mesterünk vásznait.
Óra végén pedig azt a Bodor Ádám-novellát olvastuk el (Prikulicsok), melyet eredetileg a mindszenti hangulat színesítésére szántunk, ám ott a nyár elvonta figyelmünket. Rozgonyiné Piroskánk segítségével azt is megtudhattuk végül, kik a prikulicsok (mert az író, bizony, nem árulta el nekünk).
