A mai napon két problémát szerettünk volna áttekinteni. Régóta és több ízben találkoztunk már itáliai és németalföldi kalandozásaink során a grisaille-technikával, s erről többet megtudni vágyva, ma Ormos Zsuzsit hallgattuk. Az Eyck-fivérek képeit, Mantegnát, Giottót szemlélve, hozzávéve elődként a római festészetet, a templombelsők freskóit, érdekes megállapításokat tettünk erről az idézőjelbe tévő, drámaiságra erősítő, esetenként más- és más értelmű, szobor- és dombormű-érzetet közvetítő technikáról: az illúziókeltés virtuóz mesterségéről.
A továbbiakban egy ”kvízt” szemléltünk meg (idő híján nem írta a csoport a válaszokat, a felismert képek, részletek címei csupán szóban hangzottak el). Célunk e kitalálandó műalkotásokat tartalmazó prezentációval az elmélyítés, ismétlés, játékosan komoly tanulás volt: a németalföldi mesterek még alaposabb elkülöníteni tudása, a részletek, a kicsiségek (Pilinszky János) fontossága felismerése.