A kör honlapja

Art.Pagony

Kedves Olvasóink, akik megtisztel- nek bennünket, hogy mostantól már nem csupán honlapunk, de blogunk olvasói, nyomkövetői is lesznek!

Szeretettel köszöntjük s vitára, be- szélgetésre várjuk Önöket, hiszen a blog, ha jól sejtjük, interaktív műfaj, hogy e "modernségében" immár nem kevéssé elcsépelt, jelentésvál- ságban szenvedő kifejezéssel éljek. Mi, ahogy ezt, kedves Olvasónk, láthatja honlapunk tartalmait kö- vetve, a szakmai-tudományos kö- zelítések, tájékozódások és be- szédmódok hívei vagyunk: ez tartja össze, ez a törekvés, önképzőkö- rünket immár hetedik esztendeje.

Terveink szerint tehát beszélgetni, beszélni, kérdés-feleletben gon- dolkodni fogunk e lapokon, s tesz- szük ezt nyilvánosan, az Önök hoz- zászólásait is várva -- ugyanakkor csakis tárgyszerűen: heti temati- kánkhoz, választott szakterülete- inkhez kapcsolódva, órai anyaga- inkat mind szélesebb körben bőví- tendő.

Erre a kalandos útra hívnánk Önt is, kedves Olvasó -- s most már: Írótárs, hétről hétre!


Cserjés Katalin, a Kör vezetője
SZTE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszék oktatója

Címkék

2012. november 21. szerda

2012.11.22. 21:22 muvtkorhmv

 

 

Ismét rendhagyó nap, ismét oktató konferenciázása miatt, hűséges csoport türelmesen váltott napot most is. De meg is érte türelmesnek lenni: nem várt nagy eredményt hozott Petrus Christus megismerése, a róla való lassú, alapos beszéd…

Még ezelőtt azonban megkértük Bagi Máriát, hogy vegye ismét elő nagy Memling-prezentációját, s mutassa meg ismét azt a Carpaccio képet, melyen „magyar ruhás” alakot látni a Szent Orsolya-történet egyik epizódján. E problémáról hosszan beszéltünk az óra elején, felemlítve a hun-magyar rokonságelmélet ősforrását, Kézai Simon Gesta Hungarorumát s a benne hivatkozott Álmos-mondát (Emese álma).

Petrus Christusról a Végh János-féle alapkönyvből olvasott a csoport, de tervünk most az volt, hogy kipróbáljuk immár sok-sok festményen acélozott kép-olvasási ügyességünket, tapasztalatunkat, s meglátjuk, mire megyünk egy csaknem ismeretlen, alig bevezetett, magyar szakirodalommal csekély mértékben rendelkező festővel.

Az eredmény a csoport szeretett vezetőjét őszinte meglepetéssel és örömmel töltötte el: a prezentációt nagy figyelemmel kísérték a tagtársak, s tekintetüket valóban a most vizsgált szerző Jan van Eycktől, illetve Rogier van der Weydentől való elkülönböződésére fordították, továbbá az egyéni vonásokra, az eddig másnál nem tapasztalt specialitásokra (pl. a Madonna fej-alakja, oszlopos árkádbelépő mögé helyezett alak, zsánerképi jelleg, szoba-enteriör háttér a portré mögött, rejtett attributumok a mártírok és szentek kezében, egy Árpád-házi szent Németalföldön etc.). Talán ennél is fontosabb, hogy kitűnt: csoportunk most már pontosan látja, rá tud mutatni műelemzés közben a feltáratlan, homályos, adatok híján megoldhatatlan képi helyekre; észreveszi, mi az, ami könyvekből megtudható volna kellő utánajárással, s mi az, ami a művészet megfoghatatlan ingoványában örökre szubjektív, s mint ilyen, verbálisan megragadhatatlan, kifejezhetetlen marad.

Mindezért jeles jár a csoportnak.

A mai foglalkozás titokzatos szlogenje legyen mégis a következő (jelenlévő tagtársaink érteni fogják!): „Bukta nélkül bukta lesz, nincsen gimibe lépés!” Bízzunk december 5-ben! Bízzunk december 7-ben!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://muvtkorhmv.blog.hu/api/trackback/id/tr654920630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása