Ismét rendhagyó nap, ismét oktató konferenciázása miatt, hűséges csoport türelmesen váltott napot most is. De meg is érte türelmesnek lenni: nem várt nagy eredményt hozott Petrus Christus megismerése, a róla való lassú, alapos beszéd…
Még ezelőtt azonban megkértük Bagi Máriát, hogy vegye ismét elő nagy Memling-prezentációját, s mutassa meg ismét azt a Carpaccio képet, melyen „magyar ruhás” alakot látni a Szent Orsolya-történet egyik epizódján. E problémáról hosszan beszéltünk az óra elején, felemlítve a hun-magyar rokonságelmélet ősforrását, Kézai Simon Gesta Hungarorumát s a benne hivatkozott Álmos-mondát (Emese álma).
Petrus Christusról a Végh János-féle alapkönyvből olvasott a csoport, de tervünk most az volt, hogy kipróbáljuk immár sok-sok festményen acélozott kép-olvasási ügyességünket, tapasztalatunkat, s meglátjuk, mire megyünk egy csaknem ismeretlen, alig bevezetett, magyar szakirodalommal csekély mértékben rendelkező festővel.
Az eredmény a csoport szeretett vezetőjét őszinte meglepetéssel és örömmel töltötte el: a prezentációt nagy figyelemmel kísérték a tagtársak, s tekintetüket valóban a most vizsgált szerző Jan van Eycktől, illetve Rogier van der Weydentől való elkülönböződésére fordították, továbbá az egyéni vonásokra, az eddig másnál nem tapasztalt specialitásokra (pl. a Madonna fej-alakja, oszlopos árkádbelépő mögé helyezett alak, zsánerképi jelleg, szoba-enteriör háttér a portré mögött, rejtett attributumok a mártírok és szentek kezében, egy Árpád-házi szent Németalföldön etc.). Talán ennél is fontosabb, hogy kitűnt: csoportunk most már pontosan látja, rá tud mutatni műelemzés közben a feltáratlan, homályos, adatok híján megoldhatatlan képi helyekre; észreveszi, mi az, ami könyvekből megtudható volna kellő utánajárással, s mi az, ami a művészet megfoghatatlan ingoványában örökre szubjektív, s mint ilyen, verbálisan megragadhatatlan, kifejezhetetlen marad.
Mindezért jeles jár a csoportnak.
A mai foglalkozás titokzatos szlogenje legyen mégis a következő (jelenlévő tagtársaink érteni fogják!): „Bukta nélkül bukta lesz, nincsen gimibe lépés!” Bízzunk december 5-ben! Bízzunk december 7-ben!
