Ismét egy (rendhagyó) szerda, előkészületek (ismét) egy (rendhagyó) pesti útra: most vendégeket is visz csapatunk a tárlatnéző körútra, méghozzá a Bethlen Gimnázium „tíz kicsi négerét”: a 9-es Művészeti Tagozat leánykáit a Műcsarnokba, illetve a Szépművészeti Múzeumba.
Ezeket a kiállításokat készítettük ma elő a Németh Katalin és Bagi Mária által létrehozott, körültekintő prezentációs anyag segítségével, Szabó Antónia tagtársuk értő Cézanne-kommentárjaival.
Először a Műcsarnokba fogunk menni, s ott megnézzük, a kisdiákok számára szervezett múzeumpedagógiai foglalkozás és vezetés hátterében, a retrospektív Bukta Imre tárlatot. E különös, fanyar humorú „mezőgazdasági művészethez” hallgattunk valóságos kortesbeszédet e szerdai alkalommal Oktatónktól, némi eredménnyel: valamelyes várakozás azért keletkezett a csoportban ez idegen témához, kifejezésmódhoz. Bagi Máriánknak különösen erős a megértő affinitása az installáció műfajához, s képes a fogalom absztrahálására, szélesítésére is.
Majd azokat a termeket tekintettük át, ahol szeretett flamandjaink vannak a Szépművészetiben: itt kitűzővel ellátva Ormos Zsuzsa fogja vezetni a csoportot, különös tekintettel a múltkor megkezdett, de belénk fojtott szó révén félbehagyott Brueghel-képre (Keresztelő Szent János prédikációja).
A legnagyobb súlyt prezentációnkban, megbeszélésünkben Cézanne mesterre fektettük, reménykedve a majdani megértésben: miért is lett az ő művészete olyannyira sarokköve a modernségnek? A szerkezetért, a stabilitásért folytatott küzdelmei, píneái, Saint Victoire-hegye, Aix-látképei, fürdőző női, s nem utolsó sorban: almái, piskótaszeletei (!), asztalai, furcsa perspektívái megragadtak bennünket,
s várjuk pénteken a személyes találkozást…
