Örömteli ünnepléssel töltöttük a mai alkalmat, legalábbis ami a foglalkozás első felét illette: a Katalin-nap szép ünnep nálunk, vagyunk jó néhányan, akik e régi vágású nevet viselik a csoportban, s minden esetben meg is kapjuk a magunk szép versét csoportunk költőjétől, Haranghy Gézától. Ahogy ma is, most is: csodaszép jelzőkkel és bókokkal, s nemcsak a Katik…
Viszonozni akarván a jókat, Németh Katink is előállt egy kiváló mókával: komolyra fordítva a szót – izgalmas három percet vetített, kép-felismerési gyakorlatot láthattunk egymásba tűnő női képmásokból, szórakoztató és elgondolkoztató volt. Majd Sienai és Alexandriai Szent Katalin alakját idéztük fel prezentáció formájában mint „Jézus menyasszonyait”, s a témához a Kör kedves szerzőjét, Hajnóczy Pétert is megidéztük 1981-es, utolsó kötetével. Ihászné Katika sok-sok finomsággal és naplóbejegyzésekkel járult a Katalin-nap fényéhez, míg Szilágyi Klára, ki félig ugyancsak Kati – ígérettel és fogadalommal egy magával ragadó Bosch-előadásra nézve, a második félévben.
Az ünneplés után, úgy tűnt, az ünneplés folytatódik: Lenkei Editke ragadta magához a szót Dieric Bouts kapcsán, s tértünk vissza mindezek révén egy hajdani izgalmas témához, a Széder-ünnephez és a „Passover” bibliai és zsidó hitéleti motívumaihoz, Tintoretto San Rocco-beli festményeihez. Editke magával ragadóan ecsetelte, tárta fel a híres leuveni Oltáriszentség-oltár egyes tábláinak titkait. Legemlékezetesebb talán az Illés-történet elemeinek összegyűjtése volt, hisz eddig főként csak e próféta mennybemeneteléről tudtunk részletesebben.
Jövő héten folytatjuk; de jövő héten utazunk is, ismét Pestre, szeretett múzeumainkba.
