Ismételtünk, próbáltunk, önfegyelem- és önfigyelem tréningeket vettünk a mai napon, gyakoroltunk a Nyílt Foglalkozásra, de persze, a legkevésbé sem lettünk készen, viszont: csak részben vagyunk immár elégedetlenek magunkkal.
Inkább a szakmáról: új- s újra-hallgatva előadásainkat, témáinkat, egyre izgalmasabb, árnyaltabb kép bontakozik ki bennünk szeretett flamandjainkról. Mind több apró dolgot, lényeges összefüggést veszünk észre e különös, földrajzilag, történetileg tőlünk oly távol álló világon belöl, s magunkat, egymást is mind jobban megismerjük a közös munka, közös figyelem, egy célért folyó munkálkodás közben. Talán a Flémalle-i mester… talán Hugo van der Goes… vagy mégis a líraian finom Limbourgok? Ma a festészet mellé költők is társultak e hajdani világból, Szőke Márta tagtársunk jóvoltából, aki ezzel a kiselőadásával debütált csoportunkban, kiválóan. Orbán Ottó fordításában e régi-régi költemények új formát, új burkot kaptak: modernizálódtak, lám: a mi világunkról szólnak.
Kedden folytatjuk a próbákat, a készülődést….
