Rendhagyó gyülekezési nap, éspedig március 15. péntek miatt, s ma még más dolgunk is volt: 15 órára az Emlékpontba mentünk, hogy ott Hézső Tanárúr vezessen minket saját korai képeinek bemutatóján, érdekes volt, érdekes, bár ismerős képekkel: egy régi világ, mely valaha a mi világunk volt – jó, hogy elmúlt, s az új se jobb.
A foglalkozáson két debütálónkat hallgattuk pesti programpontjainkból: Szalma Jutka azokat a palotákat (pl. Gresham-palota, Néprajzi Múzeum) ismertette, melyek mellett sétáltunkban elhaladunk majd; Jungné Katikánk pompás előadása a Szent István bazilika óriási csarnokaiba, tereibe vezetett minket kiváló tolmácsolásban, szókinccsel, félénk, de professzionális áttekintésben, mely egyébként Jutkánkat is jellemezte.
Nem tudtuk a tervezett ütemet tartani ma sem, de ezt már megszoktuk: mindig támad egy gondolat, valamely kíváncsiság, mely megállásra ösztönöz,
de: majd legközelebb!
