Ismét Bosch, de segítségképpen ismét Bruegel. És ismét Ormos Zsuzsi, aki e Szénásszekeret csoportunk számára a múlt s a mai alkalommal az „értelemig és tovább” lényegében megoldotta. Úgy érezzük, ha meg nem is szerette Boscht a csoport egésze, de kezd szétszálazódni a masszív értetlenség; kezdjük felfedezni a vezérfonalakat; kezdjük elkülöníteni tudni az ikonográfiai előképek jelenlétét és „Bosco” elképesztő fantáziáját. Mely nem is különbözik oly mértékben a Bruegelétől! Csakhogy Bruegelt a csoport tudja szeretni és tréfásan igenelni, befogadni közmondásaival, demokratikus arculatával együtt, míg Bosch félelmes és idegen marad, nem tisztázott ugyanis, hogy mikor mit miért csinál… De képein, fura lényei közt a mai órától kezdve bizton jobban eligazodunk már. A lassú szemlélés, kitartó „olvasgatás” még e nehéz tárgyon is meghozza gyümölcsét.
Legközelebb Szent Antal megkísértéséről hallunk majd Pesti Katától!