Tervezgettünk, fontolgattunk ma a foglalkozás elején, a „Nyílt”-ról beszélgettünk, arról cseréltünk eszmét, s megint látszott: csak együtt, demokratikus, nyílt eszmecsere közepette lehetséges bármilyen produktum létrehozása, számunkra legalábbis. Bagi Mária és a Kör vezetőjének előzetese, munka-vázlata nyomán kiváló hozzászólások mutattak rá a korrekciót igénylő programpontokra, mindazonáltal ismétlés volt ez is, felidézés és pontosítás: láthattuk, meddig- és mire jutottunk Bosch-sal a közel egy esztendős foglalkozás alatt…
Mindezek után Ancikánk irányítása alatt az Utolsó ítéletek komor (s ismét csak: szépséges képiségű) világához fordultunk, lassan immár búcsúzkodva Boschtól. Az Utolsó ítéletek fellelési helyeinek számossága (Bécs, Brügge, München, Velence, New York) lenyűgözte a csoportot, a képek sokfélesége, a soha-eddig-nem-látott, meghökkentő momentumok elgondolkodtattak, hiszen már csaknem azt hittük: ismerjük Bosch művészetét. Radikális mellérendelés, a perspektíva merőben egyéni alapokra helyezése és átírása, faliszőnyeg, távolról lírai szépségű képsorokba rendeződő riadalom – ez Bosch a mi számunkra, most már mindörökre.
Következő alkalommal Bagi Máriánk extráját hallgatjuk-nézzük, a nagy ismétlés előtt.
