Egy hónap múlva lesz a Nyílt Foglalkozásunk, s ma először lehetett úgy érezni, hogy összeállt a kép, lehet látni, mi is lesz az a két, egymástól szünettel elválasztott óra, melyre vendégeinket hívjuk. Most már csak a próbákra várunk: óráról órára a szépen elrendezett, felmondott, megrövidített anyagra, s megleszünk, mint korábban is mindig… Sajnos több nehézséggel küzdünk az idén: betegeink vannak (fogadalmunk ellenére, hisz 2013-ban már, úgy érezzük, előre ki-szenvedtük magunkat mindnyájan….) Annál inkább fontos, hogy most megértő és összetartó legyen a Csoport, egyéni céljait, elképzeléseit rendelje alá mindenki a műsor s a többiek érdekeinek, hogy el tudjuk tüntetni a hiányokat, emberek jelen nem létét, a rövidítésekből adódó hézagokat, s akként mutathassuk be különös Boschunkat, amiként hónapokon át megértettük, elfogadtuk, megküzdöttünk vele! Mivel szakmai elkötelezettség vezet mindenkit közülünk, fentiekkel nem lehet probléma.
Ma két rövidítményt hallgattunk meg, pompás volt mindkettő, de erről bővebben ne többet: titok, melyre a nyilvános szereplés vet majd fényt.
Az óra második részében a Szépművészeti Múzeum tárlatára tekintettünk vissza, benne a 9 Caravaggio-képre, illetve bevontuk a vizsgálatba még a hatalmas méretű Sírbatételt is, melynek parányi átiratát a németalföldi Rubens készíti majd el, az 1610-es évek közepén. Itt Rényi András tanulmányát használtuk fel, a megértési vágy igyekezetével. Felvetettük a barokk, a rokokó, manierizmus, késő-reneszánsz mellett immár a klasszicizmus stíluskategóriáját is, a Carracci-fivérek munkáiban.
