Kunsthistorisches Museum Ormos Zsuzsival. Magasztaló szavak nélkül is el tudja minden olvasónk képzelni, milyen foglalkozás lehetett ez! Albertina szomorú vesztesként várt hiába sorára grafikáival, s ugyanígy az Akadémiai Gyűjtemény a még oda-válogatott világszép különlegességekkel: tájakkal, csendéletekkel… Nem baj, Mária Terézia maga is e felé a múzeum felé mutat kezével részrehajlóan a két tükörépület közt szimmetrikusan állva, és valóban: alig hihető, hogy ennyi érték egyetlen helyen lehessen felhalmozva. A kis Infánsnő, Rembrandt kései önarcképei, Rubens arabs telivérre emlékeztető arcú ifjú neje és Altdorfer világmély erdei… Nagyon szereti csoportunk a történelmet is, a királyok listáját, nagyurak és hadvezérek parádéját: Kláránk évekkel ezelőtt hozászoktatott ehhez bennünket, s most Zsuzsink sorolta érző szíveinknek, értetlen elménknek, zúgó füleinknek a sok habsburgarcú Habsburgot, aki gyarapította e képtárat a világ általunk hitt és gondolt legnagyobb festményeivel. Láttuk a képeket, láttuk a múzeumot belülről, láttuk a puha opálkék foteleket, gyötrött lábú magyaroknak lerogyni. A Kunsthischtorisches olyan, mint a mi Szépművészetink. Csak százszor akkora, és százszor olyan gazdag, sajnos…
és ide fogjuk mi ama fent aposztrofált gyötrött lábikráinkat pár nap múlva betenni…
