Ünnep volt a mai nap, rendhagyóan keddi foglalkozással (bár, csoportunk mindinkább úgy érzi, az idő előrehaladtán, hogy ünnep valamennyi alkalom, amikor együtt lehetünk: a barátság s a szép képek ünnepe): Máriánkat ünnepeltük, Neki próbáltuk megköszönni a felejthetetlen bécsi utat, melyen az EGÉSZ Bécset birtokba vettük négy nap alatt, ami ugyan lehetetlen, nekünk azonban, a hosszú, alapos előkészítés okán mégis sikerült.
Most Gézánk alkalomra írott vidám, kánonban előadott rigmusával köszöntöttünk fel-felváltva és kórusban, majd Editkénk ajándékozott Marikának s a csoportnak két latin versből kiszőtt életigazságot, fájdalmasan szép lét-tapasztalatot. Az óra további részében Ancikánk feldolgozásában a bécsi négy nap csoda-képeit néztük, s derültünk botlásainkon, csetléseinken, csellenéseinken – és ámulásainkon.
Végül megbeszéltük s kijelöltük további feladatainkat: a Bruegel-referátumok közül legközelebb Németh Katit hallgatjuk az évszakokról a Limbourg-fivérek Hóráskönyve és Bruegel vonatkozó képei mentén. Utána Marikánk ad elő Bruegel parasztábrázolásáról, kitekintésekkel. Még sok referátum van előttünk mostani festőnk kapcsán, hogy utána, egyszer, mégis áttérjünk majd a német reneszánszra, benne ifj. Hans Holbein, Grünewald, Altdorfer, Lucas Cranach, Hans Baldung Grien és Dürer munkásságával.
