Mint foglalkozásunkon is megbeszéltük: a (rossz) tanár, ha váratlan helyzetbe kerül, ha például elmarad a tanulói referátum, s ő maga nincs felkészülve az óra anyagából – mit csinál? Feleltet vagy dolgozatot írat.
Ez történt mai alkalmunkon is. A Kör vezetője szövegértési- és kép-felismerési gyakorlatot rögtönzött, hogy elfedje: képtelen Bruegel festészetéről kapásból órát tartani. Aktuális referensünk, Németh Gerle Katalin pedig, hangszálilag és másként is megbetegedvén, nem mondhatta el ma Limbourg contra Bruegel évszak-képei referátumát. Majd legközelebb; ma viszont Dobai Pétertől olvastunk részletet a Vadon című regény Ligur-tenger epizódjából, a szabadságharc után itáliai emigrációba szakadt magyar forradalmár főtisztek sorseseményeiről. Részből az egészet – a csoportnak a felolvasott háromoldalas szövegdarab nyomán kellett következtetni a műegész tartalmára. Mondhatom: a próbát kiállta a csoport.
Ahogy a kép-felismerés nagy művében is jeleskedtek – igazi jeles gimnazisták! Tizianótól Tintorettón át egészen Böcklinig, Ensorig, Csernus Tiborig tartott a felismerendő festmények sora, és bátran mondhatjuk, hogy képismeret terén nagyon sokat fejlődtünk valamennyien. Holott nem éppen a felismerés és megnevezés, hanem az átélő megértés, belé-látás és gyönyörködés számunkra a képekkel történő foglalkozás lényege.
A mai alkalommal csupán jelesek születtek!
