Visszatekintettünk e heti foglalkozásunkon gyönyörű bakonyi kirándulásunkra: Haranghyné Ancika fotói máris hadrendbe álltak, hogy utunkon részt venni nem tudó csoporttársaink is részesüljenek a sok jónak legalább a látványából s a meséből, amit hozzá tudtunk fűzni.

Napról napra haladva vettük át a látottakat a Zirci Apátság részletes megtekintésétől, hosszú sétánktól a romkerten, szobor-bejáráson át a gyönyörű könyvtárig, a könyvtár ritkaságaiig, a mennyezet díszeiig, a szépen nevelt kertekig. Utána már Bakonybél következett a fotókon, Máriánk pontos menetrendje szerint: a rokonszenves szállás, a közeledő vihar a pipáló hegyek felett, a vidám falatozás az első estén, kisebb kirándulásaink, sétáink a környékben (szigorúan a 30 fokot meg nem haladó lejtőn!) – s az időjárás is kedvezett nekünk, az előrejelzések ellenére.

Kirándultunk a környező hegyen-völgyön a kisvonattal („Csi-Hú”, a Nyírségből), sok megállóval, sétával, jó történetekkel, jó levegővel, s Marikánk ez évi meglepetése a Kis-Gyilkos tó volt, az erdélyi félelmes, 10 méteres természetes víz-beszakadás szelídebb kisöccse: szépséges, poétikus vidék.

A Csillagdáról nem is szólok: ehhez a mi tudásunk kevés, érdeklődve, ámulva hallgattuk a fiatal fizikus hallgatóbarát előadását, s a mi sosem felejthető, szeretett Lajosunkra gondoltunk, aki mindebből mindent értene, s utóbb szépen el is magyarázná nekünk. Sajnos a napkitöréseket s az augusztusi ég csillagait nem láthattuk: ennyire azért nem volt jó az idő, de Szabinánkat így is elkápráztattuk a látottakkal…

Végül a Borostyán-forrás, majd a Szent Mauritius monostor az arborétummal, s vége lett a vetítésnek – vége lett a kirándulásnak. Köszönünk mindent a mi Máriánknak, s egymásnak, az állandó, kikezdhetetlen jó hangulatért.

A következő alkalommal visszatérünk Bruegelünkhöz, méghozzá algyői Annánk Mizantrop-előadásával!