Minden esztendőben megültük a Karácsonyt együtt, jó testvérekhez illően, így ma is együtt voltunk a Könyvtár Olvasójában, ünnepelni, kacagni, emlékezni, zenét hallgatni. Mindenki készült valamivel: a tét idén a Pásztorok imádása tematika volt, ehhez mértük prezentációinkat, felolvasásainkat.
Változatos, szép délután volt sok zenével, még több képpel, evés-ivással, darvadozással, tombolával. Csaknem mindenki itt volt, s aki nem – igazoltan volt távol, amennyiben unokák születéséről igazolást kaphatnak friss nagymamák; amennyiben ápoltatásért az intézmény kiad egy önképzőkörnek némi igazolást… Mártáinknak, Jung Katinknak levelet írtunk, s szokott porcukor-szárnyú angyalkáink máris megjelentek, s megkezdték az ajándékosztást (Art.Pagony kulcstartó… hamarosan övünk és mellénykénk is lesz e nemben, harcedzett katonák a képzőművészetek aknamezőiről…)
Sokféléről esett szó a pásztorok s a Kisjézus ürügyén, és a fáradtság gyorsan elpárolgott. Számolatlanul néztük s ismertük fel a képeket, melyek a szent bibliai jelenetet ábrázolják, s láttunk különleges képet is nem egyet, sőt láttuk a barlangot is mint elképzelt szülőhelyet, láttuk a Rembrandt-kép meghitt, sötét belső terét, a törékeny, csonttalan Máriát a Treboni Mester kezétől és Giorgione mesefiguráit…
Verselés, meseolvasás, furulyaszó, rajzolás – volt itt minden, ami művészet, de képviselte magát a szakácsművészet s a design is – köszönet érte! Voltak egészen kicsi, de bátor vendégeink is: egyikük félős egérkeként cincogott egy dalt, míg a másik fogvacogva bár, de dalolta Isten zsoltárait.
Két hét múlva Szeged és múmiák – nem fogunk félni tőlük!
