Ma először kirándulásainkkal foglalkoztunk, Bagi Máriánk tájékoztatott minden apró részletről bennünket, és most már csak az van hátra, hogy elteljen az a pár nap, s robogjon velünk a busz Debrecen, majd Nagyvárad felé…; hogy meg se álljunk a Boga völgyéig!
Arról volt szó, hogy Váradról, a székesegyházról hallgatunk ma előkészítő előadást, de aztán másként alakult: a Csoport néhány tagja megnézte Budapesten a Rippl-Rónai//Maillol kiállítást, és Ormos Zsuzsánk erről számolt be nekünk. Rippl-Rónai emlékházában, a kaposvári Róma-villában pár esztendeje voltunk a Körrel, s jó volt most újra vetíteni a művész képeit. Méghozzá a kongeniális Maillol festményei, szobrai társaságában, melyeket a kiállítás kitűnő rendezője ellenpontozva, illetve párhuzamba állítva helyezett a Galéria falaira. Emlékezetesek lesznek a francia festő-szobrász finom árnyalatú, japános képei, de a görögséget idéző, zárt, tömbszerű szobrai is. Rippl-Rónai pedig ezerarcú művész, láttuk önarcképeit, a Nabis-csoport technikájára emlékeztető munkáit, „kukoricás” képeit és meghitt szobabelsőit: méltó párja ő a nagy franciának.
Nagyváradról pedig majd legközelebb értekezünk!
