Ma 14 órakor kezdtünk, mert még mindig nem végeztünk a kirándulási előkészületekkel: hátra volt még három előadás, továbbá a Kör vezetőjének három tartalmas hozzászólása, melyek azonban ismét benne rekedtek -- idő híján -- a Kör vezetőjében, de sebaj, mert a Kör nem menekülhet meg e három tartalmas közléstől: Debrecenen és Nagyváradon át követi majd őket e pár igényes mondat, anekdota vonatban, buszban, reggelizőasztalnál…
Kláránkat hallgattuk először Nagyvárad földrajzi elhelyezkedéséről, részletes történelméről, jeles építményeiről, kiemelkedő alakjairól, monumentumairól olyan fokú plasztikussággal, amit Klárától megszoktunk ugyan már, de most is elbűvölt bennünket, kíváncsivá tett további részletekre. S hozzá az etnikumok, felekezetek áttekintése! A hajdani Erdélyt, a Bihart is magában foglaló szép haza feltámasztása a maga gazdagságában.
Németh Katink a váradi Várról ejtett izgalmas kiegészítéseket, fűzött sokat mondó képeket, elképzeltető fotókat – pár nap, s mi mindannyian ott állunk e csillag-falak alatt.
Pirókánk Medgyessy-sétánya is lenyűgözött a sok, változatos szoborral – valamennyi külön stílus, külön történet. Csak az fáj mindnyájunknak, hogy a bemutató szerzője maga – nem lesz velünk e szép napokon! Hosszúóránk után az Emlékpontba mentünk, Dömötör Mihály meghívására, és hervadó virágokat láttunk Baudelaire-megnevezéssel, sok idézettel, feketében-fehérben-színesben egy fényektől szabdalt kiállítótérben.
