Piroskánkat hallgattuk ma (bár Őt nem nagyon szabad nevén nevezni, anonimitását őrizni akarja, továbbá kedvesen kéri, hogy kiselőadásait holmi időrabló bele-prézsmitálással ne szakítsák meg, ami a Csoport bizonyos frekventált tagjainak nagy önuralmukba s rossz közérzetükbe telik, így ma megtették, de többet aligha!). Orfű volt ma a tét, szép nyári kirándulásunk helyszíne tanösvényekkel, malmokkal, Nyilasy-zöldekkel, püspöki templommal, barlangokkal, zsombékossal, kéklő (és nem túl magas, nem túl sziklás!) hegyekkel: turistaparadicsom 60 felettieknek, 25 fok alatt… köszönjük a szép bemutatót, kedvet csinált!
Ormos Zsuzsink pedig Krakkóba repített bennünket, s vissza Janus Pannonius korába, a késő-gótika német mesterével Lengyelországba. Wit Stwosz nyomain jártunk a Mária székesegyházban, néztük az álombéli óriás-oltárt a 2 méter magasságot jócskán meghaladó főalakokkal: e Gesamtkunstwerket, mennyekből leszállt Jeruzsálemet minden szárnyával, minden nézetével együtt akár egy képregényt, egy Biblia Pauperumot, egy csoda-szőttest, fából kibomló teljes világot, falikárpitot. A Kör vezetője úgy képzeli, van reménye, hogy e csodát a valóságban is megtekinthesse egy eljövendő áprilisban, még (horribile dictu!) a 80. X-be lépés előtt…
Leszállottunk az apokrif Jézussal együtt a Pokolba is, s felhoztuk kézen fogva az Ősszülőket s más jeles (és bűntelen) ószövetségieket. (Vajon bennünket ki ment ki majd a Purgatóriumból? Mert a Mennyekre aligha van esélyünk, minden vidékies jóindulatunk ellenére sem.)
Giottóval készülünk legközelebb a német-lengyel szobrászt összevetni, legalább, ami a Joachim-Anna történetet illeti, tájait pedig a „bálványimádó” Jan van Eyckkel, MS mesterrel.
