Kettős csillagzat alatt telt a mai foglalkozás, két roppant mű egészen mástermészetű nyomaival szembesültünk előbb Lenkei Editke, utóbb Ormos Zsuzsi előadásában.
Editke, választását követve, a német reneszánszon belöl az Isenheimi oltárról beszélt, mely hosszú ideje Colmarban van, az Unterlinden Múzeumban. Karátson Gábor Hármaskönyvének magával ragadó, lelkes és értő sorait Editke hasonló invencióval tolmácsolta, toldotta meg, s 50 perc alatt így tette lélek és szenvedély által érthetővé, átélhetővé Grünewald mester expresszionista és gótikus, egyedülálló oltárképeit.
Ormos Zsuzsi pedig ismétlésre tanított bennünket ismét: a Pesten, a Széchényi Könyvtárban látottakhoz fűzte kis tanulmányát, segítségül híva Kovács Szabinánk pont ide illő Corvina-vetítését. Annakidején Zsuzsink az összes Corvináról beszélt a Csoportnak órákon át – most 35, az OSZK-ban lévő könyvészeti műalkotást kellett ismétlőleg érintenie. S mi átéltük újra a pesti sétát a poszterek és lapok közt, de átéltük pár évvel ezelőtti, a mainál (Zsuzsi jóvoltából) sokkal bővebb tudásunkat is Philosztratoszról, Naldo Naldiról, Tadeo Ugolettóról, a Mátyás-emblémákról és címerekről és a könyvei közt olvasó, pihenő, elmélkedő nagy királyról,
köszönet a mai élményekért mindkét tagtársunknak!
Isenheimmel, Csontváryval (másik pesti emlék) és az Altdorfer-kiegészítésekkel folytatjuk jövő héten.
