Még a szokott soknál is többen voltunk ma foglalkozáson a borús, őszi délutánban, jókedv és nyüzsgés. És változatos volt az is, amivel foglalkoztunk, mert előbb fotókat néztünk Anonymitását Őrző, ám páratlanul aktív Tagtársunk kezétől pesti utunkról – a hajózás, a Várkert-Bazár, a higanycsíkként a városon átkanyargó Duna, a két rakpart, a Vár és a Várhegy szépségei, s mi magunk, a Mindig Jókedvűek… Majd Csontváryra s a látott nagy tárlatra emlékeztünk sok-sok képpel, arra a Csontváryra, kinek műveihez munkálkodásunk során évről évre, így vagy úgy, de visszatérünk, elevenné téve a róla szóló Németh Lajos nagymonográfia állításait. A Cédrusok, a Baalkbek, a Tarpatak és Taormina, a Vihar a Nagy Hortobágyon és a Hajótörés, a jeruzsálemi képek és a sámán-próbák számosságával (Pap Gábor) megjelenő szépséges hidak az életműben.
A Csontváry-prezentáció megtekintése után egy rendhagyó témát vettünk elő közjátékként: a Wiener Genesis (egy 6. századi kódex és miniatúrái) egyik pluriszcénikus lapján tekintettünk meg egy forrásnimfát, aki maga a forrásnak bizonyult, ebbéli létével a komplex mitológia természetrajzát és jelenlétét bizonyítván.
Ifj. Hans Holbein híres Követek-jének képi elemeivel folytatjuk a következő órán, Szalma Jutka kezét fogva, de visszatérünk még Altdorferhez és Grünewaldhoz is!
