Szép és fontos nap volt a mai, hiszen visszatért közénk „sokat-tűrt Odüsszeuszunk”, minden apró gondunk és nagy kavarodásunk orvoslója, Máriánk, s ezzel helyre is állt a Rend! Ezen felül délelőtt voltunk egy autós konvojjal Algyőn, hogy aki még nem látta, megnézze Varga Annánk kiállítását. A művész – barátunk és csoporttársunk – részéről tárlatvezetést, műhelytitkokba pillantást is kaptunk (és sütit, kávét), mellesleg feltártunk Algyőn egy utcát, melyet szeretett saját költőnkről neveztek el, abszolút helyénvalóan! Magán a foglalkozáson aztán Ancikánk örvendeztetett meg bennünket saját pesti sikereivel, képzőművészi elismertetésével, képeivel s a hozzá tartozó elbeszéléssel.
A mai festői-szobrászi témát Antónia szolgáltatta, aki „kezeket” mutatott nekünk a művészet történetéből Wit Stwoszon át Michelangelóig, s tovább Dürerig, azon is messze túl egy csodálatos mai alkotóig, kinek nevét itt még nem publikálhatjuk, lévén a róla szóló előadás egyelőre befejezetlen.
Beszéltünk 2016-os „Nyílt”-unkat illető terveinkről is, ám ez sem publikus, így mára letesszük a tollat…
