Teljes erővel (mondhatni: gőzzel) előre a Nyílt felé, az évi rendes harcok és küzdelmek, győzelmek és megingások, csoportunk példás kitartása mellett. Ma ismételtünk, rövidítettünk, korrigáltunk, és extrapoláltunk (ismeretlen dolgokra következtettünk a meglévő ismeretek alapján), de újat is mondtunk – nyilvános blogról lévén szó, mindent nem mondhatunk el! Ismételtük a Dunai iskola poétikus, romantikus képeit, de újként hallgattuk a Nyílt tekintetében Karátson Gábort (szándékos a rébuszokban beszélés!) és Kláránk történelmet átszelő, lutheri megnyilatkozásai, ha 17 perc, hát 17 perc – megrendítették tudni vágyó, népes csoportunkat!! Hová messzire is jutottunk a 10 esztendő alatt – ki gondolta volna! Mi mindent gondoltunk már végig, micsoda alapossággal! Retorika, stilisztika, történelem és kulturális antropológia – mindez ott mozog megnyilatkozásaink mögött, hogy a művészettörténetről, a műelemzés, mű-értés csillapíthatatlan vágyáról ne is beszéljünk!
És szavalatot, felolvasást is hallgattunk Piroskánktól, Szőke Mártánktól – mindenki tette a dolgát, ámde mindenből a következő alkalomra is maradt!
